Bővebb ismertető
„Kétemeletes ház mindössze három akadt a városban: az, amelyben laktunk s a két honvédkaszárnya. Később megépítették a hadtestparancsnokság palotáját, az is kétemeletes volt, s villanyos felvonó is járt benne. De ez a mi házunk, a Fő-utcán, igazán nagyvárosi háznak tetszett, valóságos bérház volt, kétemeletes, széles homlokzatával, tág kapualjával, széles lépcsőivel, - szélhuzat járta ezt a lépcsőházat, a vásárosok délelőttökön át tanyáztak a lépcsőkön, halina-ködmönükben, birkabőrsapkásan, szalonnáztak, pipáztak és köpködtek - s minden emeletről hosszú ablaksor, tizenkét ablak bámult az utcára. Az első emeleti lakásokhoz, így a miénkhez is, keskeny erkélyt építettek, melynek vaskorlátját nyáron megraktuk földes ládákba ágyazott muskátlifüzérrel."^ így élt Márai Sándor emlékezetében az a kassai ház, ahova abból a Szegfű utcában található házból -ahol az író 1900-ban megszületett - költöztek át, s amelyben gyermek-és i^úkorának legtöbb kassai évét eltöltötte.
Édesapja, Grosschmid Géza (Kassa, 1872. december i.-Miskolc, 1934. október 12.) fiatal sikeres ügyvédként, egygyermekes családapaként bérelte a Fő utcai lakást. A család onnan másfél évtized múltán a Fő utcával párhuzamos Mészáros utcába költözött. Mert a családfő szerint „úriember nem fizet bért és nem lakik idegen házban"^ Grosschmid Géza, négygyermekes családapaként, sikeres ügyvédként, megbecsült városi politikusként egy boldogabb magyar században vélhetően hibátlanul teljes és kerek, minden vonatkozásban boldog polgári életet élt
GROSSCHMID GÉZA
PORTRÉJA
(1920 KÖRÜL)
Jk