Diószegi [antikvár]

„Viktúrám egyéni, fehig minden s;iabályt. Főképpen parasztokat, munkásokat festek. Aránytag kevés st^nt használok. Kedvenc s^neim: fekete-fehér, okker, n/tramarin-kék, égetett s^ienna, krómdioxid, :(óld S^ks^avti vagyok, mint a magyar paras:^. Piktúrám nem nagyon kedvelt. Mert nem hí^kg senkúnek, csak a^ igazat festem." Diószegi Ba/ázs: Önéletrajzi 1985 Diószegi Balázs papírra vetett sorai az alkotói értékrend tényeit tárják fel. A festő rövid, élőbeszédet követő, tőmondatos formában közű velünk mondanivalóját. Mint életének és műveinek minden törekvésében, itt is azonnal érezhető a stílus és tartalom szigorú egységbe rendezésének igénye. Diószegi pedagógiai módszereiben, az utcai baráti beszélgetések során, de írásaiban éppúgy, mint egyéni festői megoldásai által is két alapvető szándék ismerhető fel: a lé- nyegre törő komponálás mód és a közlés hatékonyságának összekapcsolása. Minden tevékenységével azokat a formákat kereste, melyeket ő az élet esszenciájának, lényegi sűrítményének tartott. Az utolsó magyar parasztfestőnek nevezte magát. Öntudatosan alakította ki és ápolta ezt a szerepet, amely nem csupán származására utal, de tudatosan vállalt feladata a kisvárosi és paraszti életvilág modern, expresszív meg-öröb'tése is. 1. AZ INDULÁS ÉVEI (1914 - 1938) Diószegi Balázs 1914. november 16-án szegényparaszti családban született a Kiskunság egpk patinás településén. Kunszentmiklóson.' Emlékezete szerint édesapjával soha nem találkozott. Az idősebb Diószegi Balázst, még mielőtt fia megszületett volna, közvedenül az első vüágháború kitörése után behív- ták katonának. Családjával a későbbiekben csak levelek, fényképek útján tarthatott kapcsolatot, így egy korabeli műtermi felvételen még láthatta újszülött fiát. A visszamaradt dokumentumok ellentmondásosak halálával kapcsolatban. Az egjik változat szerint idősebb Diószegi Balázs, fia születését aHg egy