Dialógus [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Nagy szeretettel köszöntöm a Dialógus ez évi számát kezében tartó Kolleginát/Kollégát. A Kari Tanács akaratából 2002. július 1-től három évre megválasztott dékánja vagyok szeretett karunknak, és őszintén vallom, hogy nagy felelősségnek és tisztességnek tekintem e hivatalt. A rengeteg munka mellett nagy öröm is azt az intézményt igazgatni, amelynek egykor hallgatója, majd több mint húsz éve oktatója vagyok. Nagyon sokat fejlődött a kar az utóbbi években, minden évben akad bőven számba vehető eredmény. Az elért sikereknél csak a kihívások nagyobbak. A rendszerváltást követő években a jogi felsőoktatásban szinte "elszabadultak a lovak", aminek folyományaként soha nem látott hallgatói létszámmal kell megküzdenünk. Emellett a tradíciók és a szakmai önbecsülés diktálta magas minőségből jottányit sem engedhetünk. Egy-egy főkollégiumi előadáson mintegy 300 fő ül - évfolyamról hivatalosan 2002. őszétől már nem is beszélhetünk, hiszen a kreditrendszer bevezetése történelmi kategóriává magasztosította e kifejezést. Ezzel már utaltam is a magyar felsőoktatásban lezajló, karunkra idén "begyűrűzött" legnagyobb struktúraváltásra: a kreditalapú tanrendszer bevezetésére.