Bővebb ismertető
A Sárköz fogalma a mai ember számára szinte egyet jelent egy nagyon gazdag, színes népviselettel és egy jellegzetes, ma már világszerte ismert szőtteskultúrával. Népművészetének sajátos stílusával Sárköz korán felhívta magára a figyelmet. Már a XVII-XVIII. században felkeresték érdeklődő utazók, de a XIX-XX. században is fogadott jeles vendégeket: Garay János, Baksay Sándor, Móricz Zsigmond, Féja Géza írókat, gazdag népzenei anyagára Liszt Ferenc és Kodály Zoltán is felfigyelt, népművészetének pompája, tökéletes színharmóniája többek között Csók Istvánt is megihlette.
A "Sárköz"-nek nevezett tájegység szűkebb értelemben öt Tolna megyei községet foglal magába: Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék, Báta. Ezek a községek a szekszárdi dombok lábánál az egykor délnek folyó Sárvíz és Duna által bezárt síkon fekszenek. A mohácsi vész előtt a Szekszárd és Bátaszék közötti 18 km-es szakaszon 11 község volt. A török pusztítást, a XVII. századi felszabadító háborúkat, a német zsoldosok és a rácok kegyetlenkedéseiket mindössze az említett öt falu vészelte át. Ha tágabb értelemben kívánjuk körülhatárolni e népi kultúrát, akkor külső megjelenése alapján ide kell sorolnunk a Duna bal partján fekvő Érsekcsanád és Szeremle (Bács-Kiskun m.), a baranyai Zengővárkony és Pécsvárad, valamint a Tolna megyében lévő Váralja falvainak népét is.