Dani bácsi esetei [antikvár]

Részlet a bevezetőből: Talán szokatlan, de ezuttal nem ok nélkül való dolog, ha novella sorozat elé a szerző bevezető sorokat biggyeszt oda. Sok-sok éve élek Bodrogközön. Midőn egykoron egyszer ide hazafelé tartottam, a vasuti fülkében kivülem már két úr ült. Amint beszédjükből kivettem, egyik a közt igazgatta, másik a mérnökséget vallotta szakmájának. Ott valahol Legenye táján, egy harmadik szállott be a fülkébe és volt nagy öröm a viszontlátáson. A harmadik: Hová-hová kérlek alásan? A mérnök: Megyünk Bodrogközre kultúrát csinálni. A harmadik: Áháh! és milyen téren? A közigazgatási: Nincs ott kérlek semmi. Kultursivatag. Darab Azsia... Ez régen volt. Akkor is, de meg azóta különösen, hiába jönne ide bárki emberfia kultúrát teremteni, mert Bodrogközön - kultúra volt és van. Midőn a Tisza és Bodrog hajdanán nem annyira két tűz, hanem inkább két víz közé fogta ezt a nagy szigetet és annak lakói a vizek miatt a külvilágtól elzártan éltek: ez a magára utaltság a népre oly jelleget nyomott, mely nemzedékről nemzedékre szállt és mely ma is jellemzi a bodrogközi népet... ...Ennek a bodrogközi népnek egyik tipikus alakja - a jó Dani bácsi - mesélget nektek Testvéreim az ő lelkéből vett, szívében csendesen megbujt egypár eseményt; üdüljetek fel azok fehér egyszerüségén, az élet sötét szinekkel aláfestett, raffinált körbe-körbe kavargása közepette. Szerző