Csillagos házak [antikvár]

Részlet: A szerkesztő előszava Közhely, hogy a történelem velünk él, de nem biztos, hogy tudunk róla. A nevezetes tereinken vagy a Duna-parton sétálva nem lehet nem észrevenni az évszázadok egymásra rakodó nyomait, egy lakóházba érkezve azonban ritkán gondolkodunk el azon, hogy miről mesélnének nekünk a falak. Az OSA Archívum (Open Society Archive) hiánypótló programjának köszönhetően 2014 során a még ma is álló mintegy 1571 fővárosi csillagos ház közül 200 ház történetét sikerült feltárni. Június 21-én több mint 100 egykori csillagos háznál tartottak megemlékezést. A program nemcsak a csillagos házak egykori lakóit, hanem Budapest érdeklődő lakosságát, fiatalokat és időseket egyaránt megmozgatott. Talán az OSA nem titkolt céljához is egy lépéssel közelebb kerültünk: a mai magyar társadalom újabb perspektívából szembesülhetett az akkori magyar politikai vezető réteg és a hétköznapi ember felelősségével, ami óhatatlanul is jelenkori kérdéseket vet fel. Az OSA programjában önkéntesként vettem részt. A szervező- és kutatómunka során egyfelől sokat tanultam, másfelől nagyszerű emberekkel találkoztam. Bár a budapesti lakosok zömével ellentétben én tudtam a csillagos házakról, sok új ismeretre tettem szert, megrázó történeteket ismertem meg. A munka előrehaladtával egyre határozottabb meggyőződésemmé vált, hogy az egykori csillagos házak lakóinak visszaemlékezéseit a nagyobb nyilvánosság számára is hozzáférhetővé kell tenni. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy míg az emberek a nyilas rémuralomról, a holokausztról, a gettókról - így vagy úgy, de - tanultak, hallottak, olvastak, a csillagos házakról alig rendelkeznek ismeretekkel. Azoknak a budapestieknek a zöme, akikkel a szervezés során találkoztam, nem tudott arról, hogy egy egykori csillagos ház lakója. A többi önkéntes is hasonló tapasztalatokról számolt be. Voltak lakók, akik teljesen elzárkóztak a témától, sőt akadtak olyanok is, akik felléptek mindenfajta megemlékezés ellen. Szerencsére az érdeklődők, a téma iránt fogékonyak, a nyitottságot mutatók voltak többségben. Más hatást váltott ki a múlt sebeinek feltépése a túlélőkből, a csillagos házak egykori lakóiból, azok hozzátartozóiból. Sokan közülük azóta sem merészkedtek régi szenvedésük színhelyére, emlékeiket magukba temették, még gyermekeiknek, hozzátartozóiknak, fiatalabb családtagjaiknak sem beszéltek a múltról. Mások fontosnak tartották az emlékezést, az emlékeztetést; nem akarták, hogy a sok-sok szenvedés, veszteség elfelejtődjön. Ezért „meséltek fiaiknak" és meséltek a program szervezőinek. A házakhoz fűződő történetek végén jelezzük a közzétevő nevét, két esetet kivéve, amikor külön kérés volt, hogy az emlékező neve maradjon homályban. Az elhatározás megszületett, a munka megkezdődött: a végeredményt épp kezében tartja az Olvasó. A program során feltárt közel 200 házhoz kapcsolódó történetnek csupán a fele került be ebbe a válogatásba, részben terjedelmi korlátok miatt, részben pedig azért, mert sokakat nem sikerült elérni, engedélyüket megszerezni.