Csenger [antikvár]

Részlet: Csenger város rövid története Neve ismeretlen, valószínűleg személynév eredetű. Keletkezése talán a XII. századra tehető, de az újabb ásatások már honfoglalás kori településre is utalnak. 1239-ben a szomszédos Jánosi birtokosa, János mester engedélyt kapott András erdélyi püspöktől, hogy Csengerben fából kápolnát építhessen. Az engedély faépületre szólt, ennek ellenére a ma is megcsodálható tégla templom épült fel. Ez a református templom a város legrégibb és legjellegzetesebb épülete. Csenger jelentősége a XV. században fokozatosan nőtt, hídja miatt fontos átkelőhely volt a Szamoson. 1388-ban vásártartási jogot is kapott. Szatmár vármegye gyakran tartotta itt a közgyűléseit a XIV-XV. században. 1429-ben mezővárosi rangra emelték. A reformáció igen hamar elérkezett Csengerbe is. A szatmári területeken szinte egyedülálló, hogy itt az egész lakosság áttért a református hitre. A református templom lett ezután számos zsinat színhelyévé. Az egyik legjelentősebb 1576-ban volt, amikor a Szentháromság-tan védelmében fogalmazták meg hitvallásukat, Tiszántúl első püspöke, Méliusz Juhász Péter vezetésével. A kálvini reformáció tanításai megtalálhatók e zsinaton megfogalmazott csengeri Hitvallásban. Gyülekezeti háza bejáratánál ezért áll Kálvin János és Méliusz Juhász Péter mellszobra.