Csantavér hitvilága [antikvár]

Előszó Amikor valald belép egy templom, vagy imaház ajtaján, azt nem ésszerű megfontolásból teszi, hanem szellemi indíttatásból. Nevezhetnénk úgy is, hogy ez a hit lépése, amikor a lélek valami módon elszakadni vágyódik az anyagi világtól, egy földöntúli, szellemi világba, a hit világába. Vajon mi, csantavériek, tudjuk-e, mi a hit? Természetesen a remélt dolgokban való bizalom és a nem látott dolgok létéről való meggyőződés - fogalmaz a Szentírás. A hit „hallásból jön", ezért járunk el a templomba. Istentisztelet alatt meghallgatjuk a hit üzenetét, vallást teszünk a hitünkről, majd lélekben megnyugodva jövünk el, és újra visszalépünk az anyagi világ mindennapjaiba. A szokásokat és a hagyományokat átörököltük, de örökölhetjük-e a hitet? Milyenek voltak őseink, akiktől örököltük fizikai erőnlétünket, intelligenciánkat, vagy esendőségünket és egyéb tulajdonságainkat? Ez a könyv megpróbál betekintést nyújtani az előttünk élők hitvilágába, hogy őket az eddigieknél kissé jobban megismerve, magunkra ismerjünk, s ez által könnyebben megtaláljuk helyünket az anyagi és a szellemi világban. A könyv három fejezetből áll. Az elsőben a pogány magyarság hitvilágáról beszélünk, az ázsiai „Őshaza" (az Urál - Altaj) népének hitéről és rítusairól. Ezt követően a második fejezet az új haza felé vándorló magyarságnak a kereszténységgel való találkozását, valamint a Kárpát-medencében való letelepedését követően a kereszténységre áttérését ismerteti. Említést kell tenni arról, hogy ebben a fejezetben egyre jobban szűkül a kör, és leszorítkozunk a történelmi Magyarország déli vidékeire, többek között Csantavérre és környékére. Ismertetjük az ősi világból áthozott szokásokat, babonákat, amelyek beépültek a mindennapokba és a vallásba. A harmadik, egyben utolsó fejezet a leghosszabb. A sokat szenvedett akkori Délvidék újjáéled, Csantavért betelepítik, és a kezdeti missziómunka eredménye egy rohamosan növekvő település, amelyben egyenes arányban nő és erősödik a keresztény hit. A falu életének örökös velejárója volt a szegénység, amit a mai napig tapasztalunk, de