Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A nürnbergi mesterdalnokok keletkezéseTörtént, hogy 1835 nyarán a magdeburgi színtársulat huszonkét éves karmesterét az igazgató toborzókörútra küldte, hogy új tagokat találjon a súlyos gondokkal küzdő társulathoz. A fiatalember számos várost végiglátogatott, egyebek mellett eljutott Bayreuthba és Nürnbergbe is. Hogy a rokokó operával ékített kis bajor település lesz majd végső nyughelye, nyilván fel sem merült benne, de a közeli, nagy múltú városból, Nürnbergből különös élményt vitt magával, olyasmit, ami megragadta drámaalkotó képzeletét. Mivel a húga a városban élt, néhány napig ott maradt, és leginkább a sógorával kocsmázott. Egyik este bemutattak neki egy jóravaló asztalosmestert, aki énekesnek hitte magát. A vidám ugratásból lármás kavalkád lett, a duhajkodók felverték a város csendjét, és csakhamar verekedéssé fajult a tréfa. Richárd Wagner, a kezdő komponista ekkoriban még csak első színpadi művén, az előadatlan Tündéreken volt túl, csírájában sem láthatta magaelőtt, miként kerül majd kettős fúga.Könnyed kis utójátékA nürnbergi mesterdalnokok librettójának ötlete csak tíz esztendővel később körvonalazódott benne. Ekkor már a Drezdai Királyi Operaház örökös udvari karnagya büszke címet viselte; épp befejezte ötödik operájának, a Tannhau sernek a hangszerelését, és már a következő művén, a Lohengrinen dolgozott. A túlhajszolt zeneszerző 1845 nyarán orvosi tanácsra felfüggesztette a munkát, és a közkedveltformájában ez a groteszk, utcai csetepaté jó harmincöt évvel később bemutatott operájának középpontjába, de elraktározta magában az éjszaka hangulatát. Visszatért Magdeburgba, ahol a társulat fél év múlva csődbe jutott, de búcsúzóul még előadták Wagner időközben elkészült második operáját: A szerelmi tilalmat. (A darab persze megbukott.)