Budapesti éjszaka [antikvár]

Az igazi titkokat ott kell keresni, ahol az ember azt hiszi, mindent ismer. Az asszonyban, akit szeretünk. A versben, amelyet kívülről fújunk. A gyermekben, akit nevelünk. A festményben, amely a szobánk falán függ. A kertben, amelyet művelünk. A városban, ahol születtünk. Budapest is csupa titok e különös szép könyv lapjain. Más titkot ígér a vidékinek, aki felutazik egyszer-egyszer, lót-fut, ügyeket intéz és ámul. Más titkokkal kecsegteti a külföldit, akinek képes-levelezőlap és idegenforgalmi füzet-élményei vannak. A vidékinek a nyüzsgő Budapest után megmutatja a költőit, az andalítót, az idegennek a szép fekvés városa után a sejtelmest. De mégsem ezek a valódi titkok, mert sem a vidéki, sem a külföldi nem ismeri igazán Budapestet, tehát a titkok sem igaziak. Ezeket nekünk őrzi, akik itt születtünk és úgy eligazodunk városunkban, hogy leckét adhatnánk élemedett taxisofőröknek. Nekünk, akik szerelmesek vagyunk Budapestbe, jegygyűrűnél erősebb és fényesebb pántját viseljük e szerelemnek a szívünk körül és egyre jobban szeretjük ezt a szerelmet is, mert az egyetlen, amely az évek múlásától csak nő szenvedélyben. Ez a képeskönyv még ennek a szerelemnek is új titkait tudja felcsillantani.