Budapest - Budavári középkori királyi palota [antikvár]

A középkori magyar uralkodók budavári palotája a múlt század óta foglalkoztatja a szélesebb közönséget és a szaktudomány művelőit egyaránt. E középkori épületegyüttes várfalai és kapui közül néhányat, amelyek lerombolás vagy betemetés nélkül élték túl az idők viharát, már a múlt században összeírta egy lelkes amatőr, Arányi Lajos. Más maradványok a múlt század végi új palotaépítkezések során kerültek napvilágra. Ezeket az építkezések vezetője, Hauszmann Alajos közzé is tette. Mindezek már akkor jelezték a helyszín jelentőségét. Mégis, régészeti kutatás a területen csak akkor kezdődhetettt, amikor az újkori palota súlyos harcok nyomán rombadőlt, elveszítette eredeti jelentőségét - szerepét. 1946-ban történt kisebb szondázás után, 1948-tól végre Európa egyik legnagyobb ásatása bontakozott ki, Gerevich László vezetésével. Az ásatásoknak, amelyek 1963-ig tartottak, a feltárt részleteken és leleteken túl, régészeti iskolateremtő jelentőségük is volt. Hosszabb szünet után 1972-ben indultak újabb kutatások, melyeket 1985-ig Zolnay László vezetett. Ezalatt, 1974-ben kerültek elő az azóta világhírűvé vált gótikus szobrok. E hosszú időn át tartó kutatások ellenére néhány fontos kérdés megoldatlan maradt. Ezekre a választ a leletanyag további feldolgozása és újabb feltárások adhatják meg.