Brassó [antikvár]

\T em hosszú az út, szerpentinen az ember három-negyed óra alatt feljut a Cenkre, s innen aztán úgy látja egész Brassót és környékét, mintha a tenyerén tartaná. A város az ország szívében fekszik, a Déli Kárpátok szélén, mögötte a Nagykőhavas és a Posta-varul magasodik. Az Északról és Délről jövő utak találkozóhelye. Története rendkívül érdekes. A XII. század végén alapították valahol ott, ahol ma 0-Brassó fekszik. Később aztán az áradások miatt a város feljebb húzódik a Cenk lábához. Régészeti leletek tanúsítják, hogy a vidék őslakói dákorománok voltak; ezek képezték a magvát a románajkú lakosságnak, amely a városban és környékén minden időkben többségben volt, s amely csak később keveredett másajkú népfajokkal. A város fejlődésének kezdeteiről nem sok dokumentum maradt ránk. Azt viszont tudjuk, hogy abban az időben, amikor Havasalföldet már kialakult államként ismerik, Brassó nagy középkori város, amelynek lakói főképpen kereskedelemmel foglalkoznak. 1358-ban Alexandru, Havasalföld vajdája kiváltságot biztosít a brassóiaknak, megengedi, hogy szabadon átjárhassanak országán, 1368-ban pedig Vlaicu Yodá megerősíti és kibővíti ezt a kiváltsápot.