"Bodrog partján van egy város..." [antikvár]

"Bodrog partján van egy város..." - hangzik minden májusban, a Sárospatak városában ballagók ajkán, a jól ismert diákdal. Nyaranta a visszalátogató 5-10-20-30-40-50-60 éve végzett öreg diákok dúdolják könnyes szemmel. Évszázadok óta generációk nevelkedtek itt és repültek ki a "Bodrogparti Athén" patinás oktatási intézményeiből. Sárospatak neve összefonódott a "pataki szellem" fogalmával, ami évszázadokon át meghatározójává vált nemcsak az itt folyó oktatási és nevelési munkának, hanem az egész magyar művelődéstörténetben is jól csengő fogalommá lett. Talán ezért is ragadt meg a közvélemény tudatában, hogy Sárospatak ősi iskolaváros! Mindenki az "iskolára" figyelt, hiszen kötetek tucatjai jelentek meg a Kollégiumról és a város iskoláiról. Közben maga a város mintha kissé háttérbe szorult volna, pedig a "genius loci" gerjesztője maga Sárospatak. A város, amely 800 éves történelme során mindig befogadója volt az említett intézményeknek és otthont adott az ott tanuló diákoknak. A város polgárainak mindennapi élete és sorsa évszázadokon keresztül szorosan egybefonódott a "deákokéval". Sárospatak város polgáraként és immáron 2006 őszén megválasztott polgármestereként - aki az évszázados családi hagyományokat követve pataki diák lehettem és a nagy hírű Kollégium levéltárának sok éven át vezetője voltam - negyedszázados történészi munkásságom Sárospatakot érintő, csokorba szedett és újraszerkesztett tanulmányaimmal kívánok tisztelegni a 800 éves város előtt.