Belvárosi vándorok [antikvár]

A Czóbelek, Mednyánszky és más igazságkeresők Tisztelt Hölgyek és Urak! A tavalyi sorozatunknak az volt a címe, hogy Rokonok és ismerősök a magyar művészvilágban. Tavalyi utolsó előadásunk címe Latinovits és rokonsága volt. Kiderült, hogy rengeteg rokona van, nemcsak a Gundelek, hanem festők is és mások. Akkor arra gondoltam, tovább kellene vinni ezt a témát, csak egy kicsit szűkítve. Ebben az új sorozatban kizárólag olyanokról lesz szó, akiknek valamilyen közük volt a Belvároshoz, mert itt születtek, itt volt a műhelyük, műtermük, vagy valamilyen egyéb kötődésük volt hozzá, de közben járták a nagyvilágot is, egyszóval vándorok voltak. Ezért a mostani sorozatnak azt a címet adtuk, hogy Belvárosi vándorok. Az ember nem akkor születik, amikor ténylegesen a világra jön, hanem sokkal előbb, évszázadokkal korábban, mert a génekben a felmenőitől örökli többek között azt, hogy mihez lesz tehetsége, művész lesz-e, vagy bármi más. Akikről szó lesz, mind kiváló emberek voltak, példaképeink lehetnének. Kiváló művészek, akik az életüket áldozták egy-egy műfajra, tehát fenn kell tartani az emléküket. Beszélni kell róluk. A mostani előadás címében azért szerepelnek többes számban a Czóbelek, mert sok Czóbelről lesz szó: Czóbel Istvánról, Czóbel Minkáról, Czóbel Margitról, Czóbel Mária Annáról és természetesen Czóbel Béláról. A Czóbel családnál nagyon messziről kell nézni a géneket. Az első évezredig nyúlunk vissza, 986-ig. Németországban, Frankföldön ekkor jelentkezik egy Teodor von Czóbel nevezetű lovag az akkor divatos bajvívásra, ahol meg is jelenik. Kezében a pajzsa, rajta a futó coboly, sisakján ugyancsak a címerállat, a coboly, mert a czóbel szó cobolyt jelent. Ez egy írásos emlék, megvan azoknak a listája, akik indultak ezen a bajvíváson. Ez még az ezredforduló előtti időszak. A következő feljegyzés is elég régről való, bár ehhez képest már egészen közeli időből, 1153-ból. Egy Konstanzban kelt okiraton olvasható, feljogosítják ennek a Czóbelnek a leszármazottját arra, hogy a saját területén pénzt verethet, és ez olyan jól sikerült, hogy évszázadokig használták ezt a pénzt, amit Czóbel garasnak hívtak. A következő Czóbel a dédunoka dédunokája. A 16. század közepén járunk, amikor megszerzi Hugó von Czóbel Giebelstadt várát, 5