Beethoven, Brunszvikok, Martonvásár [antikvár]

Bevezetés Ludwig van Beethoven már a kortárs zenerajongók körében is nagy népszerűségnek örvendett. Számos ház volt, sőt: palota, kastély, ahol mindig szívesen látták és kitüntető kedvességgel vették őt körül. Ám - legalábbis Romáin Rolland ránk, magyarokra nézve különösen hízelgő megállapítása szerint - „egyetlen házban sem talált üdébb és hívebb, testvéribb barátságra, mint a Brunszvik család-ban."i A grófi família és Beethoven közé a zene vert hidat, s jelentette mindvégig az egyik legfőbb, a kiterjedt család tagjainak többségét tekintve pedig az egyedüli összekötő kapcsot. A Mester „fizetés nélküli titkára" és első életrajzírója, Anton Schindler szerint „géniuszának biztos felismerése és megértése, s nem puszta csodálata volt az, ami Beethovent valamely barátjához fűzte" A Brunszvik testvérek - Teréz, Ferenc, Jozefin, Karolina - és unokatestvérük, Giuli-etta Guicciardi már csak emiatt is közel álltak hozzá, ők ugyanis mindnyájan született zenei tehetségek, s a nagy zenei titán műveinek értő és ihletett tolmácsolói voltak. Beethoven és a Brunszvik család kapcsolata a mester és tanítványai, illetve a művész és rajongói közti szokásos viszonynál szinte kezdettől fogva több volt. E zene teremtette kapcsolatból őszinte férfibarátság, gyorsan hamvába hullt szalmaláng-szerelem, kivételes nemes lelkek közti éteri vonzalom és évekig tartó szenvedélyes nagy szerelem egyaránt fakadt. Brunszvik Ferencet, kinek nevét az op. 57 Appassionata-szonáta ajánlása őrzi, már a kortársak is a Mester barátjaként emlegették. Sokan tudtak arról is, hogy nővére, Teréz Beethoven tanítványa volt, mégpedig magától Teréztől, aki ezt élete végéig büszkén emlegette, nem gondolva arra, hogy emiatt - mint Rolland írja -„emléke köré miféle feltevések állványzatát emeli majd a kíváncsi ut6kor"3.