Az Ózdi József Attila Gimnázium évkönyve 1945-1970 [antikvár]

KÖSZÖNTŐ „ , társadalmunkba elme kell nagy íénybe', mely igazodni magára mutat." (Józsei Attila) A népünk szabadságával együtt született ózdi gimnázium negyedszázados jubileumát ünnepli. Huszonöt esztendő a történelemben csak egy múló pillanat, de az ember életében a kisgyermekkortól az ifjúvá érésig tartó legszebb, legemlékezetesebb kot. Az iskola története pedig egy kicsit Ózd város története is, a város története is, a város munkásai, dolgozói küzdelmesen szép negyedszázadának története is. A jubileumi évkönyv e 25 év szerény krónikása kíván lenni. Emlékezni, emlékeztetni egykori tanítványokat, mai szülőket, hajdani nevelőket, jelenlegi diákokat a megtett útra A néhány kölcsöntanteremmel induló iskolától a nagy proletárköltőnk nevét méltóan viselő középiskoláig, amely nemcsak külső megjelenésével és környezetével, de a íalai között íolyó munka egyre gazdagabb tartalmával is rászolgál az elismerésre. Az indulás nem volt könnyű, de a szabad élet megvalósult szép ígérete sok nehézségen átsegítette az iskolát. Tanárok, diákok, szülők, a gyáróriás, a város társadalmának segítőkészsége, lelkes munkája, dolgozó népünk gondoskodása nyomán erősödött, izmosodott az iskola, s nagyszerű iijúvá növekedett, mint egykori és mai tanítványai. Az eltelt negyedszázadra visszatekintve a költővel valljuk: „Magasban állunk: Ózd vastornyai büszkén nyúlnak a dombtetők íölé, A tornyok tövében iélmeztelen gyorsujjú emberek írják hazám, soktornyú Magyarország a réginél szebb történelmedet." (Benjámin László) Tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük a jubiláló ózdi Józsei Attila Gimnáziumot, régi és mai nevelőit, tanulóit, a szülőket és az iskola munkájának sok-sok segítőjét. Kívánjuk, sikeresen fáradozzanak azon, hogy ielszabadult hazánk, népünk történelme minél szebb legyen. Miskolc, 1970. október hó Dr. Hetényi György, a megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője