Az Operaház [antikvár]

Az a városképi egység, mely napjainkig meghatározza a főváros jellegét - főként a pesti oldalon - a XIX. században alakult ki. Magyarország történetének új korszakát az 1867-es év, az Ausztriával való kiegyezés esztendeje nyitotta meg, de gondolati előzményei a reformkorban gyökereztek. Pestet és Budát már ekkor az ország fővárosának kívánják Bécs helyett, s a városfejlődésben mértékadó példának Bécset, Londont és Párizst tekintik. Széchenyi kezdeményezésére a Duna két partját összekötő Lánchíd építésével, a Duna-partok rendezésével indult útjára a magyar fővárost megalkotó tevékenység. A XIX. század második felében különösen Pest növekszik rohamosan, ami főként annak tulajdonítható, hogy a hazai tőkés fejlődés alapja elsősorban a kereskedelem, s azon belül a terménykereskedelem volt. Így, amikor az országnak az évszázadok folyamán kialakult úthálózata mentén megépültek a vasútvonalak, az utak és vasutak csomópontjában, az ország földrajzi középpontjában Pest és Buda igen fontos szerephez jutott a szállítás és kereskedelem révén. A kiegyezést követően komoly mértékben jelenik meg a külföldi tőke az országban, s a banktőke tért hódít a gyáriparban is, mely a század végére megerősödik. Az ország gazdaságának fellendülése, az iparból és kereskedelemből gazdagodó polgárság társadalmi igényei és lehetőségei létrehozzák a korszerű nagyvárost, mérnöki és építészeti alkotásaival együtt.