Az első balatoni "Hazafias Nemzeti Vállalkozás" [antikvár]

Előszó „Ad originem!", azaz vissza a gyökerekhez, az eredeti forráshoz. Erre vállalkozik ez a könyv. Visszatér a balatoni gőzhajózás megindulásáról és első évtizedeiről szóló levéltári iratokhoz, korabeli újságok, folyóiratok és memoárok információihoz, s annak alapján mutatja be a 19. századi Balaton világát, a füredi savanyúvízi fürdőt és az első tavi gőzhajó történetát. Azt a csodálatos életteret és természeti környezetet, amelynek változását a reformkor időszakában tapasztalt társadalmi és gazdasági pezsgés indította el, és amelynek ugrásszerű nagy átalakulását a kiegyezés korabeli filoxéravész után, a „Balaton-loiltusz" fellendülése hozta el. Ennek a 19. századi történelmi időszaknak egyik kiemelkedő regionális eseménye az első balatoni „hazafias nemzeti vállalkozás" létrehozása. Az 1846-ban megalapított részvénytársaságé, amely Balaton Gőzhajózási Társaság néven megépítette és több mint négy évtizeden át működtette a tó hullámait elsőkánt szelő gőzhajót. E balatoni vállalkozás a magyar reformkor idején, a radikális szemléletváltozás és tenni akarás ösztönző időszakában született, és szervezését racionális és pragmatikus pénzügyi, gazdasági érdekek motiválták 1845-1847 között. A létrehozásával kapcsolatos hazafias és nemzeti iparpártolói jelzők csak a részvénytársaság első csődközeli helyzetbe kerülése idején, 1850 után kerültek előtérbe. Akkor, amikor követendő társadalmi normaként jelent meg a nemzeti hazafiság pátoszos szemlélete az abszolutisztikus kormányzati rendszer kiépítésének ellenhatásaként. Ekkortól válnak a sajtó hasábjain a balatoni gőzhajózás részvényesei a nemzeti érzelem megtestesítőivé, akik „hazafiúi buzgalom"-ból szerveződtek egybe. És ekkor jelenik meg az a gondolat, hogy a balatoni gőzha-józást nem anyagi nyereségvágyból, hanem „tettkész hazafiság"-ból a „nemzeti emelkedés"-ért hozott áldozatként kell fenntartani, és az „osztalék élvezetét" hazafias túrelemmel kell nélkülözni És ez az „elvárás" végigkíséri a vállalat működését egészen csődbejutásáig, hiszen bő négy évtizedes fennállása során csak két alkalommal, 1860-ban és 1880-ban tudtak osztalékfizetésről dönteni! A címben jelzett témakör megközelítése, feltárása egyedi, mivel e kötet nem az elmúlt évszázad során született szal<- és ismeretterjesztő irodalom gyakran téves, vagy éppen feltételezéseken alapuló pontatlan információinak számbavételével és kritikájával foglalkozik, hanem az utóbbi évtizedekben hozzáférhetővé vált levéltári és könyvészeti források adatait dolgozza fel. Ebből kifolyólag minden eddigieknél nagyobb valósághűséggel rekonstruált 19. századi balatoni gőzhajó-zástörténetet tarthat kezében a Tisztelt Olvasó. E l<ülönleges szerkesztésű kötet tudományos igénnyel, ismeretterjesztő és szórakoztató stílusban, az áttekinthetőség érdekében részletes tagolással íródott.