Bővebb ismertető
KATALÓGUSHASZNÁLAT AZ EGYETEMI KÖNYVTÁRBAN
DÉRI MIKLÓSNÉ
Tanulmányunk célja a könyvtár legfontosabb tájékoztatási eszközével, a katalógussal szemben megnyilvánuló olvasói igények felmérése és annak megállapítása, hogy a katalógus miként elégíti ki ezeket. Össze kellett gyűjteni tehát bizonyos mennyiségű adatot arról, hogy az olvasók hogyan, milyen célból használják a katalógust, mikor használják eredményesen, és miért használják rosszul? Mikor fordulnak a könyvtároshoz segítségért, és megkapják-e a kért segítséget? Vizsgálatunk kísérleti jellegű, eredményeiből messzemenő következtetéseket nem akarunk levonni; ezt a vizsgált esetek kis száma sem teszi lehetővé. Célunk továbbá olyan megbízható módszer kidolgozása is volt, amely egy későbbi, nagyobb igényű vizsgálat eszköze lehet.
A VIZSGÁLT KATALÓGUSOK ÉS HASZNÁLÓIK
Az Egyetemi Könyvtár három leggyakrabban használt katalógusát választottuk kísérletünk tárgyául. Az emeleti tájékoztató szolgálaton elhelyezett szolgálati leíró katalógus a könyvtár teljes könyvanyagát, valamint a sorozati felvételeket tartalmazza. A címleírások dobozokban elhelyezett nagyformátumú cédulák. Ez a katalógus kerül leghamarabb beosztásra, céduláin található a legtöbb adat. Az olvasók egyedül csak engedéllyel használhatják, tekintettel arra, hogy a cédulák sorrendje nincs rögzítve; főleg a tudományos olvasóterem látogatói veszik igénybe. Az egyetemi hallgatók általában csak akkor használják, ha a kölcsönzőben elhelyezett olvasói katalógusban nem találták meg az igényelt munkát.
Az olvasói leíró katalógus a könyvtár 1926 óta történt gyarapodását, valamint az 1928 óta rekatalogizált anyagot tartalmazza. Címleírásai megegyeznek a szolgálati katalóguséval, de hiányoznak belőle a sorozati lapok. Mint fent jeleztük, cédulái később kerülnek beosztásra. Használói nemcsak a kölcsönző, hanem az emeleten található nagyolvasóterem látogatói is, bár ez utóbbiak gyakran az olvasóteremből könnyebben elérhető szolgálati katalógusban keresik a szükséges könyvet.
A tájékoztatóban elhelyezett tárgy szókatalógus z.z 1949 óta beszerzett és az azóta rekatalogizált anyagot tartalmazza. Tárgyszóul a mű tárgyát kifejező legszűkebb specifikus fogalom szolgál. A szépirodalmi könyveknél a cím szerepel tárgyszóként, mivel számos olvasó jól emlékszik egy-egy regény, stb. címére, de az író nevét elfelejtette. A tárgyszókatalógus személyneveket is tartalmaz; itt fedi a leíró katalógus személynév melléklapjait. E katalógus használói mindazok, akik valamilyen témára vonatkozó irodalmat keresnek. Valószínűnek látszik, hogy kevesebben használják, mintha a kölcsönző osztályban volna elhelyezve, azonban erről pontos kimutatással nem rendelkezünk.
1938-ban született Kolozsváron. 1958 és 1962 között a kolozsvári jogi kar hallgatója. 1963-tól munkatársként, majd 1968-tól főszerkesztő-helyettesként dolgozott az Utunknál 1989-ig. 1990-től a kolozsvári Helikon főszerkesztője.
Legelső novelláskötete Sorskovács címmel Bukarestben jelent meg 1964-ben. Ezt követték az Ezen a csillagon (1966), az Üllő, dobszó, harang (1969) és a Jámbor vadak (1971). A novelláskötetek után regényeket írt: Kő hull apadó kútba (1975), Agancsbozót (1990), Hollóidő (2001).
A Magvető Kiadó az író hetvenedik születésnapjára – 2008 őszén – újra megjelentette Szilágyi István Kő hull apadó kútba, valamint Hollóidő című regényeit, egy esztendővel később pedig novelláinak, elbeszéléseinek legjavát gyűjtötte kötetbe.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Kő hull apadó kútba (1980, 2008), Hollóidő (2001, 2008), Bolygó tüzek (2009)
Díjai
A romániai KISZ irodalmi díja (1972), a Román Írószövetség díja (1975), Pezsgő-díj (1975), József Attila-díj (1990), Ady Endre-díj (1992), Déry Tibor-jutalom (1995), Getz Corporation-díj (1998), Kossuth-díj (2000), Magyar Irodalmi Díj (Szilágyi a díjat visszautasította – 2002), Márai Sándor-díj (2003), Székelyföld-díj (2008), Arany János-díj (2008), Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány-díj (2008)