Az egyetemi könyvtár évkönyvei I. [antikvár]

Hazánk művelődési viszonyainak az a hatalmas méretű és döntő jellegű változása, melyet teljes joggal nevezünk kulturális forradalomnak, parancsoló szükséggé tette mind egész könyvtári rendszerünknek, mind az egyes könyvtárak munkastílusának átszervezését, minőségi és mennyiségi megjavítását. Az Egyetemi Könyvtár, hazánk legrégibb tudományos nagykönyvtára ezeknek az új feladatoknak szervezeti, technikai és tudományos téren egyaránt igyekezett megfelelni. Állománya tervszerű gyűjtés révén erőteljesen gyarapodik, s ma már meghaladja az egymillió kötetet. Dolgozóinak száma a felszabadulás óta ugrásszerűen emelkedett. 1875-ben emelt épülete jelentős mértékben újult meg: modern, sok ezer folyóméteres raktárállványai épültek, fűtőberendezése teljesen újjá alakult, előcsarnoka külsőleg is méltóvá vált állományának gazdaságához. S ami a legfontosabb: olvasóinak száma együtt nő az egyetem hallgatóinak számával, kölcsönzőszolgálata erős ütemben szolgálja az egyetemi oktatás és a tudományos kutatás ügyét. Évi forgalma 1960-ban 91934 olvasó és kölcsönző, 169 697 kötet könyv és folyóirat volt. Könyvtártechnikai téren is lépést tartott a kor által támasztott igényekkel: 1948-ban önálló tájékoztató szolgálatot szervezett, 1949-ben új címfelvétel-előállító technikára tért át, ami lehetővé tette addigi elavult katalógushálózatának gyökeres átszervezését, decimális- és tárgyszókatalógus bevezetését; ez utóbbi igen népszerű az olvasók körében, és nemzetközi szempontból is komoly érdeklődésre tarthat számot. Könyvtárunk - mely e kérdésben a kezdeményező volt - komoly formában kézbe vette az egyetemi könyvtárhálózat ügyeinek gondozását: a központi beszerzés és címfelvételezés, a tanszéki könyvtárak módszertani gondozása egyik fontos feladatává vált. Ezt a munkát támogatja bibliográfiai és hálózati módszertani kiadványsorozataival is.