Az alkotó pedagógia tovább(i) él(ete) Pápán [antikvár]

A Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlott könyv az alkotó pedagógiáról szól, több ponton Kaposvár, Pécs, Törökbálint, Veszprém kontextusában. Tematikus szegélye: tartalmi és formai. Tartalminak gondolom a kutatócsoport által kidolgozott, adaptált egyetemi és főiskolai szakokat; formainak azokat a képzési kereteket (egyetemi, főiskolai szakok, szakirányú továbbképzések), melyek között a kutatócsoport ezeket megvalósíthatónak látja. Ugyanakkor a könyv Zsolnai Józsefről szól. A feltalálható többi név annyira összefonódik Zsolnai József munkásságával, hogy az Előszó - műfaji korlátozásoknak köszönhetően - őket külön nem értékelheti. Tehát Zsolnai József munkásságáról, küzdelmeiről. Zsolnai azt írja: "...parasztgyerekként... a nyarat munkával és állatok őrzésével töltöttem kenyérkeresés céljából, s így legeltetés közben módomban állt a különböző műfajokban készült szakirodalmakkal, ... (azok) szövegstruktúrájával, problémavilágával megismerkedni." A történelmi memóriával rendelkezők azt gondolhatnák, hogy a munkásságát az 1950-es évek vége felé kezdő "parasztgyerekeknek", pláne meg ha újat akar, könnyű dolga van, rendelkezik "politikai hátszéllel". Egy kicsit (vagy nagyon) fel kell ofrgatni a (polgári) világot. Zsolnai fel is akarja (változó sikerrel), mégis - az általa jegyzett Bevezetőben és más tartalmi részekben - legtöbbször a kudarc szó fordul elő (az én szubjektív szókonkordanciám szerint). A 90-es évek előtti Zsolnai tehát kutatóként, alkotóként, pedagógusként politikai támogatá nélküli szakmai harcot vív. A 90-es évek politikai fordulata gyengíteni látszik a politikai háttér szükségességét, de Zsolnai József folytatja szakmai küzdelmét. Miért? Mindannyiunkért, hogy gyermekeinket, unokáinkat egy okosabb, értőbb szemléletű pedagógus társadalom nevelje. Igaza van-e vagy téved? Tévedéseit tessék bizonyítani, Zsolnai József már bizonyított! Veszprém-Pápa, 2001. november 16. Lengyel Zsolt egyetemi tanár dékán