Atyafiságos üdvözlettel: Erdei Ferenc [antikvár]

Magamban bíztam eleitől fogva - Ha féltem is, a helyemet megálltam ¦ születtem, elvegyültem, kiváltam. József Attila: Kész a leltár Erdei Ferenc makói küzdelmei a református ótemetőért -1962-1971 Nincsen objektívebb és egyben kegyetlenebbül őszinte kordokumentum, mint egy valaha megírt levél. Főként, ha ez a levél már egy régen letűnt korban, majdnem 50 évvel ezelőtt született, teljesen normálisnak és szokványosnak aligha nevezhető körülmények között. És ebben a könyvecskében ilyen levelekről, és főként azok szerzőiről lesz szó! Arról, hogy milyen küzdelemre kényszerültek a makói kálvinisták -az egyébként műemléknek számító - templomuk és temetőjük megmentése, majd később ezek ápolása és fejlesztése érdekében. De mindenek előtt arról, hogy e törekvéseknek kezdeményezője és élharcosa az akkor már több mint negyedszázada nem Makón élő, de magát mindig makóinak valló Erdei Ferenc volt, aki fáradhatatlanul és tűrve a hivatalok bürokratikus gáncsoskodásait, s félreérthetetlenül a személye ellen irányuló rosszindulatát is, konok következetességgel tartott ki a „sikerig", a kitűzött célok eléréséig. És a sors keserű jutalmaként ő maga volt az első halott, akit a rendbe hozott temető újonnan felépített ravatalozójából végső pihenőhelyéig kísért a gyászolók soktízezres, az egész országból ide sereglett tömege. Atyafiságos vagy elvtársi üdvözlettel? A levelek zöme hivatalban született. Erdei levelei a Magyar Tudományos Akadémián vagy a Hazafias Népfrontban, egy-kettő az Agrárgazdasági Kutató Intézetben. Ezek közül minden hivatalba küldött írása a kor megkövetelte „elvtársi" megszólítással kezdődik és ezzel a szürkeséggel is búcsúzik. Kivétel Erdei és Forgó István, a makói tanácselnök közötti levelezés , ők ugyanis baráti kapcsolatban voltak egymással. Erdei Ferenc és Forgó István levelezése. Szerk. Varga Gyula. Az Erdei Ferenc Társaság Füzetei, 23. sz. Makó 2011.