Aquincum [antikvár]

Aquincum története I. század: A római hódítás és a romanizáció kezdete Tacitus, Agricola 21, 2. „Hogy a szétszórtan élő műveletlen és épp ezért harcias népet az élvezetek útján hozzászoktassa a békéhez és nyugalomhoz, személyesen buzdította, és hivatalosan támogatta őket abban, hogy templomokat, tereket és házakat építsenek Továbbá az előkelők gyermekeit polgári nevelésben részesítette , úgyhogy azok, akik nemrégen még tudni sem akartak a római nyelvről, most már a szónokláshoz is kedvet kaptak. Aztán viseletünket is átvették, és divatos lett a toga. Sőt lassanként eljutottak már az élvezetek csábításaihoz is, az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és ínyenc lakomákhoz. Ezt naivságukban kultúrának nevezték, holott már egy kicsit szolgaság volt." (Szabó Árpád fordítása) Budapest területén mintegy száz éve folynak rendszeres régészeti feltárások. Aquincum történetét csak ásatások segítségével rekonstruálhatjuk, hiszen alig néhány történelmi és irodalmi forrás említi Pannoniát és a Duna menti városokat. Az aquincumi feliratos emlékekből, épület-maradványokból, a romok közt megmaradt használati tárgyakból vagy a temetők sírjaiból s a halott mellé helyezett emléktárgyakból, töredékes voltuk ellenére is érdekes következtetések vonhatók le. Ritkaságszámba mennek az olyan feliratok, ahol a szöveg mellé a dátumot is felvésték (a rómaiak az évet a két consul nevével jelezték még a császárkorban is). Nagyobb mennyiségben fordulnak elő pénzek, amelyekről a császárportré s a pénzverde megnevezése árulja el, hogy mikor és hol bocsátották ki. A jelentéktelennek tűnő emlékek is jól használhatók: például a téglákat még égetés előtt az üzem tulajdonosának cégjelzésével, a katonai téglavetőkben pedig az ott dolgozó alakulatnak vagy a munkát ellenőrző parancsnoknak a nevével látták el: a bélyegzők elárulják az építkezés idejét. A régészre hárul az izgalmas feladat, hogy a falfestmény stílusa, a felirat betűtípusa, a bronzveret öntésmódja, az üvegedényben leülepedett folyadék vegyi összetétele stb. alapján, tehát e töredékes, holt anyag, valamint az írott források egybevetésével életre keltse Aquincum történetét, megelevenítse a római város mindennapjait.