Amíg városatya lettem... [antikvár]

AMÍG VÁROSATYA LETTEM !. . S amíg ez a városatyákról szóló könyv megszületett! Sok harc, sok küzdelem zajlik le, néha sok fáradozás, igyekezet, jó-szándék vész kárba, sok ambíció törik meg, hogy azután újra erőre kapjon, amíg valaki a közélet lajtorjáján jeljut addig a fokig, hogy tömegeket képviselhet a fórumon. Amíg városatya lesz. Boldog vagy boldogtalan gyermekkor, aszerint, hogy kit p>uha fészekbe, meleg otthonba, kit pedig a szeretet napfényét nélkülöző rideg házba vetett a sorsa. Azután a forrófejű ifjúkor, majd kallódás, hányattatás az élet vizem, végül pedig a megállapodottság, a stabilizálódás, amikor az ember a maga bajai mellett a mások bajaival is törődik, sőt azokat néha előbbrevalóknak tartja a sajátjánál. Oh, tudom, tudom, hány tépelődő órát, hány emésztő éjszakát, hány gondterhes napot, hány sóhajos esztendőt, mennyi erőre kapást és hirtelen csüggedést, mennyi bizakodást és mennyi „bánomisén"-t, mennyi neki-bátorodást és mennyi visszavonulást, mennyi fájdalmas megismerést, menynyi fejbeverő ,,igazság"-ot jelent ez, amit mind át kell élnie annak, aki szilajon, magabízó hittel vágott neki az élet sürü erdejének, hogy ott utat hasítson. Tudom, hogyne tudnám, hiszen magam is belekóstoltam ezekbe a fanyar gyümölcsökbe, azóta, hogy ambícióim szárnyát próbálgatni kezdtem,