Albertfalvi Szent Mihály Római Katolikus Plébánia Emlékkönyv [antikvár]

Előszó Templomunk felszentelésének 70. évfordulóját ünnepeljük. 1941. október 5-én Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szentelte fel Szent Mihály főangyal tiszteletére. Nagylelkű adakozók, közöttük kiemelkedően Mahunka Imre adományából épült Albertfalva temploma 1940-41-ben. A templom az az épület, amelyet bár fölszentelnek, mégis mindig épül, hiszen nem a kövek, a gerendák, a színes üvegablakok, az oltár alkotják csupán, hanem az imádkozok fohászai, öröm, vagy könnycseppjei, a bűnbánók alázatos szentgyónásai, a mindig új nemzedékek keresztelői, az i0ú házasok elkötelezett vallomásai, a betegek bizalmát erősítő szent kenet, a krizma illata, mely megjelöli a bérmálkozók homlokát, és a naponta ünnepelt Eukharisztia, mely legfontosabb erőforrása örömeink és keserveink Isten akarata szerinti megélésének. így már nem csak a holt anyagot, az épületet vesszük körül jubileumi örömmel, de az élő templom építőivé is válunk Szent Pál apostol szavai szerint: „Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s az Isten Lelke lakik bennetek? Aki lerontja az Isten templomát, azt Isten elpusztítja. Isten temploma ugyanis szent, s ti vagytok az!" (IKor 3,16-17). A zsoltár szerint egy emberélet ideje 70 esztendő, melynek az a célja, hogy eljussunk a szív bölcsességére (vö. Zsolt 90,10.12). Az emlékezés is ezt szolgálja. Azért idézzük fel eleink áldozatvállalásait, munkáját, az épületért és a közösségért végzett szolgálatait, hogy a szív bölcsessége által belekapcsolódjunk és folytassuk az építés művészetét. Az évfordulós ünnepen álljunk meg néhány meghitt pillanatra és köszönjük meg mindazok fáradtságát, akik ezért a templomért tettek és tesznek szolgálataikkal! Adózzunk tisztelettel a nagylelkű felajánlónak, a tervezóToiek, építőknek, a lelkipásztoroknak, akik az évtizedek hosszú során keresztül Isten népe építői voltak ebben a közösségben; azoknak, akik csöndes, vagy látványos szolgálataikkal, értékmegőrző munkájukkal Albertfalva hitét, lelkiismeretét és jövőjét építik! Legyünk mindnyájan élő kövek, akik Krisztusra, az egyetlen alapra épülnek, hogy annak dicsőségét hirdessék, aki a sötétségből, csodálatos világosságára meghívta őket (vö. IPét 2, 5.9-10). így leszünk méltók hordozni és továbbadni őseink hitét és megalapozni Albertfalva keresztény jövőjét. Tisztelet és köszönet az emlékkönyv szerkesztőjének és munkatársainak; azoknak, akik megosztották emlékeiket és élményeiket, hogy mindenki, aki kezébe veszi ezt a könyvet, gazdagodjon és épüljön az itteniek hitén és buzgóságán, akik dolgoztak ezért a munkáért, vagy adományaikkal támogatták az Emlékkönyv megjelenését. E jeles és szép évfordulón azt kívánom, teljesedjenek be rajtunk a zsoltár imádságának szavai: „Az Úr jósága virrasszon fölöttünk, őrizd meg a kezünk munkáját!" (Zsolt 90,17). Albertfalva, 2011. szeptember 3. Antal atya