Akiknek sokszor tapsoltunk [antikvár]

Az SBTC volt futballistáinak van egy lelkes kis csoportja, akik rendszeresen találkoznak minden hónap első hétfőjén. Tanácskoznak, beszélgetnek, terveket szőnek Csapatot alakítanak, újra élik a nagy csatákat, utaznak, majd maradnak, mérkőzéssorozatokat terveznek. Közben elfogy a sör és elindulnak szépen, lassan hazafelé. Ugyan, közben sok-sok, sztorimesélés, heccelődés hangzik el és nem marad el a számonkérés sem: hol voltál? miért nem jöttél? miért késtél? stb., stb. Majd az elmaradhatatlan kérdés: mi van a tagdíjjal? Mert ezek az old-boyok tagdíjat is fizetnek. Bírálat az elmaradásért, majd közben néhány kedves jó szó, tanács és segítség az egymásért érzett felelősség ezernyi megnyilvánulása. Egy ilyen beszélgetés közben született az ötlet; 70 éves az SBTC, írjuk le a maiaknak, milyen volt a mi futballista életünk az elmúlt évtizedekben ? Mit tettünk, mit értünk el oly sok nehéz csata közepette? A gondolat, gondolatot szült, s máris elkezdődött a szervezés egy kis könyvre, egy összeállításra. Közben teltek, múltak a napok és nem jöttek a válaszok a feltett kérdésekre. Vagy ha jött is válasz, de csak oly rövid mintegy rosszul sikerült beadás, passz a mérkőzések alatt. Ki kellett hát jelölni egy napot amikor az anyagok gyűjtését be kellett fejezni.