Ahol szétoszlik a világosság [antikvár]

. ?l lr • 1 ¦ ] Lectori salutem! Csutkái Csaba fotóművész több mint öt esztendeje fotogra-fálja a zsidó temetőket. Először a hozzá közeliekkel kezdte, idővel távolabb merészkedett. Nyíregyháza, Kisvárda, Nagykálló, Üjfehértó után átment a szomszéd megyébe Bodrogkeresztúrra és Olaszliszkára, utána pedig - mivel itt él közel a hármashatárhoz - átment nem csak a szomszédos megyékbe, hanem a szomszédos országokba is. Azzal a türelemmel és alázattal gyűjtötte fotóit, úgy fotografált, mint egykor elei, a régi fotográfusok, akik masináikat cipelve járták az országot és üveglemezekre rögzítették azt, amit az utókornak szántak. Csutkái Csaba nemcsak sírköveket, nemcsak temetőket fotózott, hanem elkezdte fotózni a temetők látogatóit is. Beszélgetett velük, gyűjtötte történeteiket. Rájött, hogy bár a temetők az emlékezés fájdalmának helyszínei, időnként az emlékezés öröme is megjelenhet ott. Csutkái Csaba tudta, hogy sokan és sokat fotóznak zsidó temetőket, de a téma népszerűsége nem zavarta. Ügy vélte, hogy ő valami olyat lát időnként ott - a temetőkben, a temetkezés és emlékezés kellékeiben, a sírkövekben, kavicsokban, a temetőket látogatókban - amit nem mindenki lát meg. Ezért nem hagyta abba. Úgy vélte, fotográfiáival meg tudja mutatni azt, ahogy ezeken a helyeken és ezekben az emberekben szétoszlik nemcsak a sötétség, hanem valahogyan, valamilyen furcsa módon a világosság is. Mi marad, ha szétoszlik a vüágosság? Mit láthatunk? Ml van a mélyén? Először 2011-ben a nyíregyházi zsinagógában állított ki egy válogatást ezekből a fotókból. Másodszor 2014-ben a kisvárdai Rétközi Múzeumban, a Holokausztra való emlékezés 70-ik esztendejében. Ennek akiállításnak a sikere - négy különböző helyszínen állították még ki a megyében - és a sajátos kisvárdai hangulat erősítette meg abban a meggyőződésében, hogy ennek az anyagnak egy szélesebb nyilvánosságot kell biztosítani. Hogy könyvet kell csinálni belőle. Fotóalbumot. És, hogy folytatni kell a peregrinációt, a zsidó temetők látogatását, a beszélgetést a látogatókkal, a fotogra-fálást és gyűjtést, a szemlélődést és a látást. Csutkái Csaba több fotóalbumot is tervez, úgy, hogy ebben a legelsőben megadja, megszerkeszti - munkatársai segítségével - a sorozat gerincét. Művészet és helytörténet keveredik majd mindegyikben, lírai leütésű próza, fotó és száraz tényszerű magyarázat váltják majd egymást. Ez az album ezzel a rövid bevezetővel kezdődik, majd Somos Péternek, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség alelnökének személyes hangvételű vallomásával folytatódik. Utána jönnek a fotográfiák. A kötet végén egy függelék várja az olvasót, amelyben Néző István kisvárdai helytörténész felvonultatja a legfontosabbakat a felsorolt települések temetőiről, sírjairól, a híres, néhol csodarabbinak nevezett közösségvezető emberekről. Ez már a tények nyelve. A kötetet egy héber és egy angol nyelvű rezümé zárja. ,AboI fény van, ott árnyék is van. Csutkái Csaba fényképei ennek a minden poklot túlélő reménységnek a köznapiság fölé emelkedő, igazmondó, nagyhatású, lírai, tehát időtlen dokumentumai. Mindegy, hogy Hegyalja településein, a Nyírségben vagy a tiszaháti Mezőségen jár, úgy rögzíti állóképeit, hogy azok molekuláris szinten, tehát érzelmi telítettségük által tovább élnek, lüktetnek bennünk, A remekművek, amelyek közé Csutkái Csaba fényképeit kétségek nélkül besorolom, nem segítenek, hanem figyelmeztetnek tartozásainkra. Nem a plakátok agresszivitásával, hanem a képek felejthetetlenségével, nyugtalanító szépségükkel. Az idő által fölhordott porszemcsék fényben fölragyogó úszó pontjaival, a töredezetté száradó papírok halványuló kézjegyeivel, a kavicsok véglegessé simuló ráncaival. És mindehhez jönnek még a hithez köthető szabályozott, hagyományos viselet kötöttségei mögül előragyogó személyiségek bensőséges vonásai. A karakterekben rejlő ismerősség, a mozdulatok és a rítus időtlensége. Azt már régen tudom, hogy Csutkái Csaba mindent tud, amit a legnagyobb fényképészek, a fotográfia művészei tudnak. Ót egy szemernyit sem billentik ki fölkészültségéből, költészetének szakmai és érzelmi fedezékéből a divatok, ha kísérletezik, akkor sem. Nem a tematika kuriozitása mozgatja, nem tárgyának egzotikuma izgatja, bennszülötteket fényképez itt a bennszülött, aki be van oltva a civilizációs betegségek, a sznobéria ellen.' Ezeket a sorokat Antall István, a Kossuth Rádió irodalmi szerkesztője mondta Csutkái Csabáról, 2014, április 10-én, csütörtökön, délután 15 órakor a Rétközi Múzeumban, a kisvárdai zsinagógában. És ennyi talán elég is. A szerkesztő