Adalékok a Pápai Református Teológiai Akadémia oktatástörténetéhez [antikvár]

Ebben az évben két olyan nagy múltú református kollégiumunk - a sárospataki és a pápai - ünnepli alapításának 475. évfordulóját, amelyeket 1951/52-ben a politikai hatalom bezáratott, de amelyek a rendszerváltás után mégis új életre keltek. Az ünneplésnek így sajátos jelleget ad az a tény, hogy újra működő intézmények tanárai és diákjai tekintenek vissza hálás szívvel a tűnő századokra és nem csupán a múlt egy lezárt darabjának állítanak szép emlékoszlopot. A Pápai Református Kollégium közössége számára nyilvánvaló (és ebben a vonatkozásban talán a többi kollégium sem kivétel), hogy ősi kollégiumaink a XXI. század magyar társadalmában már nem azt a szerepet töltik be, mint amit betöltöttek a mögöttünk levő századok során. Ennek ellenére az a meggyőződésünk, hogy ha változnak is a szerepek, kollégiumaink hivatása a változó korszakokban is ugyanaz marad: bizonyságtétel az Isten Jézus Krisztusban megjelent evangéliumáról a mindenkori magyar társadalomban. Ez a sajátosan magyar reformátussá lett iskolatípus, amely az elemi szintű oktatástól a főiskolai színtű ismeretek átadásáig egységes szervezeti keretben végezte és végzi az ifjúság oktatását és nevelését, az alapító atyák hite szerint az egyház veteményes kertje, ahol az Isten Igéjét tisztán hirdető prédikátorokat és az Isten Igéjére nyitott, a társadalom számára hasznos, polgárokat nevelnek. Iskoláink története mutatja, hogy csak azokban az időkben tudtak igazán hatékonyan tevékenykedni a magyar társadalomban, amikor elsődleges hivatásukról, a Krisz-tus-bizonyságtételről nem feledkeztek meg. Az egyház közösségének ezért mindig nagy felelőssége volt az, hogy milyen iskolákat alapított, és milyen tanárok végezték ott az új nemzedék nevelését. A 475. évforduló lehetőség a Dunántúli Református Egyházkerület közösségének arra, hogy a Pápai Református Kollégium alapítása óta eltelt majdnem fél évezredért Isten színe előtt adjon hálát. Ebben a hálaadásban részt vesz a Nyugat-Dunántúl evangélikussága, amely feltételezhetően az iskola bölcsője körül bábáskodott, és részt vesz a Pápai Református Egyházközség, amely 1797-ig hordozta ennek az iskolának minden terhét és felelősségét. A teológiai akadémia, mint lelkipásztorokat képző intézmény, ezer szállal kötődik az egyház életéhez. Nem lehet meg annak hite,