A városháza [antikvár]

A városháza: a város háza. Általában a főtéren álló, a többi ház fölé magasodó épület, mert már külső megjelenésével is közvetít valamit fontosat. Láttatja és jelképezi a település egészét és jelentőségét. Az idegenben járó is, érkezzen bármelyik irányból, az útbaigazító táblák leggyakrabban a főtér felé irányítják, a város történelmi középpontjába hívogatják, ahol a Templom mellett a Városháza a legnagyobb és legdíszesebb, mert egyben a legfontosabb épület. Ezért gyakori, hogy a templomhoz hasonlóan tornyával az ég felé tör, amelynek történeti és gyakorlati oka a tűz és a külső ellenség megfigyelése volt. a magasból szerencsés esetben - valóságosan és átvitt értelemben - messzire, a körtöltésen túlra is lehet és kell is látni. Az építtetők szándéka a kiemelkedős, a csöndes nagyság,a lokálpatrióta büszkeség és a városi önbecsülés érzékeltetése. Nem véletlen, hogy a toronyban harang is lakik, mert a városháza szakrális értelemben a közélet temploma. A közhatalom és a közigazgatás helyszíne, ahol a választott képviselők és a köztisztviselők a polisz ügyeit intézik. Az a hely, ahol a döntések születnek. "A torony alatt", ahogyan a vásárhelyiek csipkelődő iróniával mondják, hiszen a magasság egyben a hatalom jelképe is. A lokális politika, a városi agora legnemesebb célja és feladata az önkormányzás. A helyben és belülről vezérelt helyi létezés gondozása és segítése. A köz érdekében a köz bizalmából a köz szolgálata.