A város szolgálatában [antikvár]

A várispánságtól az önkormányzatig Veszprém környékét a törökök 1529-ben támadták meg először. 1537-től pedig már állandó veszélyt jelentettek. Ezért a várost véghellyé minősítette a király. A várőrség tagjai I. Ferdinándtól kiváltságban részesültek. Az őrség mellett polgári lakosság is élt a városban, amely akkor a Vártól északra terült el. A városok legfőbb ura kezdettől fogva a király volt. Első királyunk Szent István a lakosság védelmét, anyagi jólétét - minthogy a király udvarnokai voltak - kiváltságokkal biztosította. A lelküket - nagyon bölcsen - az 1001-ben történő püspökség-alapítással azonban az egyházra bízta. A székesegyház-alapító Gizella királyné székhelyéről lévén szó, más földesúr fennhatósága nem valószínű. A városok legnagyobb része, míg a várszerkezet fennállott a várispánoknak, majd a várkapitányoknak volt alárendelve. A másfél évszázados török megszállás idején a földesurak távollétében - mivel Sümegre menekültek - a mindenkori várkapitány gyakorolta a földesúri jogot és hatalmat. így a város minden fontos védelmi vagy gazdasági ügyében ő döntött. Később a városi önkormányzat első tiszPiúselője a polgárság által választott városbíró volt, amelynek jogköre hármas hatáskörre tagozódott: 1. igazgatás intézése, 2. végrehajtása az állam és a vármegye törvényeinek, rendeleteinek, 3. szűk körben magánjogi és rendőri bíráskodás. 1628-ban, közel nyolc évtizedes, önkéntes száműzetés után visszaköltözött a püspök Sümegről Veszprémbe, majd 1630-ban a káptalan is. A végvári jelleg megszűntével a volt várvédők kiváltságainak eltörlése, a szünetelő földesúri jogok visszaszerzése és gyakorlása volt e korszak meghatározó kérdése. Kezdetét vette a földesurak és a polgárság közötti viszály, amely több mint két évszázadon keresztül parázslott, meg-meg újult. 1702-ben a város belső működési feltételeinek tisztázása szempontjából fontos esemény volt Széchényi Pál püspök földesúr és a város egyezsége, amely 14 pontból állt. Ez az önkormányzatot még érintetlenül hagyta. Többek között kimondta, hogy saját ügyeinek intézésében a város széke illetékes, amely a kapitányból, a város főbírójából és^ 12 tagú tanácsból áll. Az egyezségben volt olyan kikötés is, amit a város tanácsa nem ismert el, nevezetesen, hogy vagy tizedet fizetnek, vagy 20 forintot.'