A szeghalmi Péter András Gimnázium Jubileumi Évkönyve [antikvár]

Kedves Olvasó! A Péter András Gimnázium évkönyvét tartja a kezében, amelyet az iskola alapításának 75. évfordulóján jelentetünk meg. A földbirtokos Péter András végrendelete 1907-ben keletkezett: „ Amidőn az általános örökösömül rendelt egyháznak hagyott vagyonok, tőkésítettjövedelmeikkel együtt, oly összegre emelkednek, hogy abból egy hatosztályos gymnasium felállítható, ezen gymnasium Szeghalomban felállítandó lészen." A végakarat 1926 szeptemberében - 75 évvel ezelőtt - valósult meg. Azóta tanulnak a Sárrét fiataljai a Berettyó-parti gimnáziumban. 2001 júniusában a 68. nemzedék mondott búcsút az Alma Matemek, ahol eddig közel ötezren szereztek érettségi bizonyítványt és indultak el céljaik megvalósítása felé. A ballagási tarisznyába a jelképes útravalót, a pogácsát - a tudást - a tanárok készítették. A 75 év alatt 230-an tanítottak a gimnáziumban, közülük 78 kollegánk neve található a gimnázium falán elhelyezett emléktáblán, ők több évig voltak a tantestület tagjai. Az iskola története bővelkedik eseményekben. 1950-ben politikai utasításra még a nevétől is megfosztották középiskolánkat. A gimnázium megnyitásának 25. évfordulójáról - a Horthy-korszakban alapított intézményről - megemlékezni sem lehetett. 1976-ban az akkori tantestület és a diákok gazdag programmal köszöntötték a félszázados Alma Matert. Erre az alkalomra jelent meg az U. Nagy István tanár szerkesztette Péter András Emlékkönyv, amelyet a pedagógiai irodalomban „hőskölteménynek" minősítettek. Azóta 25 év telt el: átszervezések, sikerek, gondok jelzik ezeket az éveket is. Megváltozott a tananyag, a képzési szerkezet, hatévfolyamos képzéssel bővült a gimnáziumi oktatás. A Szeghalmon érettségizett diákok fele ebben a negyedszázadban fejezte be középiskolai tanulmányait. Örömmel tölt el, hogy ebben az időszakban én lehettem a gimnázium igazgatója. A tantestület fiatal tagjai fontosnak tartották, hogy évkönyvben örökítsék meg az eseményeket. Úgy gondolom ez a kötet megvalósítása annak a jelszónak, melyet Nagy Miklós az iskola első igazgatója így fogalmazott meg: „Legyen a gimnázium olyan fáklya, amelynek sugarai az egész környéken világítanak és melegítenek." Köszönetet mondok a szerkesztőknek a felelősségteljes munkáért, a Péter András és Nagy Miklós Alapítvány Kuratóriumának a kiadás költségeinek biztosításáért. Kedves Olvasó! Az évkönyvet lapozgatva biztos felidéződnek Önben a Szeghalmon töltött évek emlékei. Ezt az életérzést az Új Zélandon élő, 1943-ban érettségizett Tóth István öregdiák fogalmazta meg levelében: