A redempciótól a feketicsi kitelepülésig [antikvár]

Mottó: „A levéJlcirakporában és a múzeumok csöndjében is az élő embert kell keresni. " (Marc Bloch) Előszó Kedves Olvasó! A Kunhegyesi helytörténeti füzetek 5. számát tartja kezében, mely a település 18. századi eseményekben bővelkedő (redempció, Mirhó-gát építése, feketicsi kitelepülés ) történetének jelentős eseményeit dolgozza fel elsősorban dr. Szabó Lajos tudományos igényű tanulmányai által. A többi szerző munkája is bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy egykor itt élt kun őseink, s egyben a saját történelmünket is jobban megismerhessük és megérthessük. A jászkunok egész történelmére emlékezünk, ha a redempcióra emlékezünk. A Kárpát-medencébe betelepülő kunoknak és jászoknak az évszázadok során újra és újra bizonyítaniuk kellett itt létük jogosságát. IV. Béla királlyal kötött szerződésük jogfolytonosságát későbbi királyaink is biztosították, mely a neiViesi kiváltsághoz hasonló jogi státuszt biztosított eleinknek, s területi autonómiát élveztek. Ezért cserében elhagyták pogány szokásaikat, kereszténnyé lettek, elhagyták nyelvüket, mely a népcsoport teljes asszimilációjához vezetett, és vállalták, hogy mindenkor fegyverrel szolgálják a hazát, uralkodójukat. Szabadságjogaik elvesztése, eladatásuk (1702) súlyosan érintette kun eredetükre büszke őseinket, s nem kis anyagi áldozatot meghoztak annak visszaszerzéséért. Összefogásukat a közös ügy sikeréért ma is példának tekinthetjük. Bízom abban, hogy valamikor e kötet tartalmának megismertetésére a helyi iskolák pedagógusai gondot fordítanak az itt éiő felnövekvő nemzedék identitástudatának ápolása érdekében. Kunhegyes, 2005 Víg Márta szerkesztő