A Radnóti... [antikvár]

Részlet a könyvből: "A mi iskolánk A kerek évforduló jeles ünnep. Nagyszabású eseményekre kerül sor, magasztos beszédek hangoznak el, izgalmas adatok, statisztikák jelennek meg, s mindehhez képek, filmek adhatják a hátteret. Így van ez a mi iskolánkban, a Radnóti Miklós Gimnázium 50. évfordulóján is. Kellenek az ünnep külsőségei, hogy az ünneplők felülemelkedjenek a hétköznapokon, s valóban ünnepelhessenek. De mit is ünneplünk? Magunkat? Azt, hogy vagyunk és dolgozunk? Bizonyára ezt is érdemes ünnepelni, de az 50. évforduló másra ösztönöz: megidézünk egy fél évszázadot. 50 év nem is nagyon hosszú idő. De eközben "a Radnóti" fogalommá vált szűkebb s tágabb környezetében is. Hírnevet, rangot szerzett magának. Aki itt tanult, dolgozott, méltán büszke erre. Ám a büszkeség önmagában nem fejezi ki érzéseinket. Ha radnótis diákok, öregdiákok, tanárok találkoznak, valami különös összetartozás-érzés tapasztalható köztük. Nyilvánvalóvá válik a kívülálló számára is, hogy élmények, gondolatok ezernyi láthatatlan szála köti össze őket, s a "radnótis lét" szelleme, lelke azonnal megjelenik.Nehezen fogalmazható meg, miről is van szó, mit is jelent radnótisnak lenni. Talán nem is egészen ugyanazt mindenkinek. Mégis, valahogy mindannyian idetartozónak érezzük magunkat, s a Radnótit magunkénak tartjuk: ez a mi iskolánk. Néhány gondolattal talán sikerül megmagyaráznom e sajátos jelenséget."