A pécsi Nádor Szálló regénye [antikvár]

E L O S Z O Dr. Deák Imre, vezérigazgató „Már a rómaiak is " így kezdődik minden valamirevaló értekezés, legyen szó bármiről, amit a kezdetektől örököltünk, s melyet a civilizált ember generációk láncolatán keresztül megőrizve ad tovább az utókornak. Ilyen a vendéglátás is, melynek alapja az ősi vendégjog, ahol a lakóhelyét elhagyó utazót, akit ha megpihenni kívánt, a polgárok otthonukba befogadni, étellel és itallal ellátni tartoztak. E nemes gesztus feltételei az évezredek során ugyan korszertísödtek, de a feladat, a vendég legintimebb környezetének, azaz otthonának pótlása - még ha átmenetileg is - nem csupán egy szakma, vagy üzlet, hanem igazi kihívás napjainkban is. Az erre szolgáló intézmények, a vendéglők, fogadók, szállodák alapfunkciójukat jóval meghaladva, minden korban atársadalmi-múvészeti-politikai kapcsolatok fontos színhelyeivé, székhelyük emblematikus jelképeivé, vagy építészeti remekeivé váltak. Nem kivétel ez alól a pécsi Nádor Szálloda sem, melynek „regényét" tartja kezében az Olvasó. Ez a mű azonban nem regény, több annál. Hitvallás egy városról, egy ház évszázadairól, nagyszerű korokról és emberekről, az üzleti élet forgandóságáról és nem utolsósorban munkájukat elhivatottan szerető, vendégeiket megbecsülő, iskolateremtő mesterek generációiról. Ifj. Trebbin Ágost, a szerző természetesen elfogult. Megbocsátható neki, hiszen ő egyrészt édesapja nyomdokaiba lépve évtizedeket töltött az élet és a szakma eme kiváló iskolájában, másrészt — hajóval később és kevesebb ideig is — pályafutásomat magam is e patinás falak közt kezdtem. A Nádor Szálló ma már összeforrt Pécs történelmének fordtilóival, mindenkor a város fejlettségét tükrözte és ez napjainkban is igaz. Legyen ez a könyv elsősorban élvezetes olvasmány, egyben az emlékezet ápolója, tiszteletadás egykori vendégnek és vendéglátónak egyaránt. I , 11 /