A Pécselyi-medence és környéke [antikvár]

A Pécselyi-mendencében jár a kedves olvasó. Ez a terület a pannon táj egyik legcsodálatosabb képviselője. Szelíd lankák szőlő- és gyümölcsültetvényekkel, juhlegelők a dombhatárokon, rétek a lefutó patak mentén, erdők a hegyek gerincén. A völgyekben meghúzódó falvakban a népi építészet jegyeit még és esetenként már ismét magukon hordozó barátságos épületek várnak. Templom- és várromok, süppedő pincék a régmúltból és a közelmúlt megannyi kultúrtörténeti emléke sorjázik e tájon. Az itt lakók joggal büszkék a megőrzött tájra és kincseire, az ide látogatónak pedig felfedezést kínál minden útkanyar, erdő, rét, szikla, pince, présház... A Pécselyi-medencében eltöltött percek, órák, napok e könyvecskében leírt értékeink tanulmányozását segítik. A megismerés izgalmas és nevelő hatású. A természet „tanulása" segít saját magunk megismerésében, saját szerepünk felismerésében és egyfajta jóértelmű, a természet iránti alázat kialakításában. Ez is szükséges a természetvédelemhez. Miért védett a terület? Vannak veszélyeztető tényezők? Igen, ma még sok jó szándékú, rövid távú érdek veszélyezteti sok szép, harmonikus tájunkat. A beépítés, parcellázás, a tájjal nem harmonizáló épületek, építmények megjelenése éppen úgy veszélyt jelent, mint a hagyományos művelés (szőlő, gyümölcskultúrák, legeltető állattartás) felhagyása. Új utak, vastraverzekre helyezett antennák tehetik úgymond „kényelmesebbé" a közlekedést és kommunikációt, de egyben megölik a táj varázsát, feldarabolják az utolsó erdei élőhelyeket. A mindent elborító szemét, vagy a technikai sportágak (terepmotorozás és -autózás) benyomulása tovább siváríthatja a Balaton háttértelepüléseinek környezetét. Igaz. hirtelen bevételt jelenthet egy-egy nagy rendezvény haszna, de maga a vonzerő kophat meg lassacskán. A Pécselyi-medence jövője is ettől függ, hogyan sikerül egyensúlyt keresni és találni a megtartás, fejlődés kettősségében. Megtartani a helyi lakosságot, fejleszteni a lakó- és üdülőterületet megőrizve a természeti erőforrásokat. Azt tudjuk megvédeni jól, amit szeretünk és ismerünk. Kérem, ismerjék meg a Balatonfelvidék kincseit és védjük azokat közösen. Veszprém, 2000. március 31. Márkus Ferenc igazgató Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság