Bővebb ismertető
Előszó
Bár a század- és az ezredforduló küszöbéhez értünk, még mindig nem tudjuk: a nyilvánvaló esélyeken kívül tartogat-e más biztatót is számunkra a jövő? Hol a bénító, lemondó pesszimizmust tapasztaljuk, érezzük magunk körül, hol azt az infantilis optimizmust, amely arra számít, hogy tőlünk függetlenül, a részvételünk nélkül is jóra fordul, jó irányba terelődik a nemzet és a nemzeti közösségek sorsa. Az égi csodákba kapaszkodunk, új mítoszainkba: Európába, az integrációba, a demokráciába. A 20. század is tele volt csodavárással, illúzióval, optimizmussal, és folyamatosan minden nemzedéknek csalódnia kellett, újabb és újabb traumákat kellett megélnie. Az anyaország határain kívül élő nemzeti közösségeknek elsősorban azt, hogy kívül rekedve alárendelt helyzetbe kerültek, és hogy az új helyzet sokféle kényszerében, szorításában megmaradásuk is bizonytalanná vált.
Ennek a könyvnek az írásai arról szólnak, hogy elsősorban az anyanyelvű oktatásban, az iskolában teremthetjük meg a megmaradás, a jövő feltételeit. És noha, mint bizonyára a szöveg egyenetlenségéből is kitűnik, alkalmiak (voltak) ezek az írások - többnyire előadásoknak készültek, vagy előadásokból csapódtak le - nem az események, a történések krónikaszerű megjelenítői, a kötet összeállításának és közreadásának sem ez az elsődleges szándéka.
Az olvasónak mégis föltétlenül tekintettel kell lennie az időre és a helyre: hol és mikor hangzott el vagy jelent meg először egyik vagy másik dolgozat. A tágabb időbeli keretet a kilencvenes évek jelentik, ezen belül viszont az események gyors pergésében akár egy-két év is teljesen új helyzetet teremtett. Naivnak, megalapozatlannak bizonyultak például az önálló egyetemhez vagy a közoktatás új intézményeihez és reformjához fűzött reményeink. Bekövetkezett olyasmi is, amit korábban rossz álomként sem tudtunk elképzelni: parlamenti takükázás közben saját kisebbségpolitikusaink tettek elvi engedményeket az anyanyelvű oktatás korlátozása tekintetében azzal, hogy elfogadták a földrajz és a történelem román nyelvíí oktatását. Más esetben, például a Romániai Magyar Nyelvjárások Atlasza publikálási esélyeiben, aggályaim bizonyul-