Bővebb ismertető
Hiába tűnik látszólag könnyűnek, mégis nehéz feladat olyan időszakról írni, melyben az ember tanúja, majd közvetlen részese a történéseknek, ismerőse, barátja, munkatársa, tanítványa, vagy éppen tanára a megidézett eseményekben résztvevőknek. Marosvásárhelyi ember lévén együtt nőttem a színházzal, első gyerekkori élményem a Cirkuszhercegnő című operett, ahonnét előadás után nem akartam hazamenni. Sírtam, amikor erőszakkal elcipeltek...
Jelen munkám választott tárgya a Székely Színház másfél évtizedes története, 1946-tól, az alapítás évétől 1962 őszéig, amikor a román tagozat beindításával megszűnt létezni az az intézmény, melynek megalakulását másfél évszázadra visszatekintő harcok, nekibuzdulások és megtorpanások előzték meg. Nyilvánvaló tehát, hogy a Székely Színház rövid időszakát nem lehet az előzmények áttekintése nélkül tárgyalni. Erről a másfél évszázadról az előttünk tevékenykedő kutatók jórészt mindent elmondtak. A történet nagyobbára a kolozsvári színészet sorsának függvényében alakult, melyről sok forrásmunka maradt fent. A marosvásárhelyi vonatkozások is lényegében ismertek, sommás összegezésük már a Schöpflin-féle Színművészeti Lexikonban megtörténik, s Fodor István, valamint Szentimrei Jenő közismert munkáiban a Székely Színház megalakulásáig hozzávetőleges teljességgel kikerekedik a színházalapításért folytatott küzdelmek képe, rekonstruálható az események menete. Az előzményekre mégis kitérek munkámban, nem annyira még rejtőző tények feltárása, új kutatási szempontok érvényesítése végett: inkább az események mélyén kitapintható történelmi-társadalmi háttérben munkáló erők mozgását próbálom körvonalazni, melyekben máig érvényes, mondhatni vezérmotívumként visszatérő vonások fedezhetők fel.