A Jóisten látta [antikvár]

Előszó Az író életét most már mások írják. Mindenki más fonalat vesz fel a szerteágazó életből és életműből, s azt szövi tovább a számára kedves irányba, két egymástól évtizedek távolságában lévő írást-emléket párosít, miközben számos alapvető fontosságit momentum fölött tovasiklik, mert azáltal más irányba vezetne az emlékezés útja. Kiről szól ez inkább? Az íróról, vagy az újraíróról, újraértelmezőről? Beszédes élet volt az övé. E kötet lapjain a tanyasi parasztgyerek és a kisdiák életébe belépve, végigkísérjük a számypróbálgatások és kényszerű megtorpanások, majd újbóli nekibuzdulások korszakait és ezáltal jobban megértjük a "honnan-hova", a "mi lett volna, ha" kérdéseit. Azt, hogy az életműnek az irodalmi hagyaték mellett maga az életút a meghatározó része. S ez az életút lassan a tizedik x-be lépve is folytatódik, az evilági elköszönés pillanatfelvétele után a letett pennát mások veszik kézbe, újabb színekkel gazdagítva a még mindig közöttünk tanyázó nem fakuló emlékét. 2012. július 27. Tímár Áron