A JESZ [antikvár]

ElőszóAz ötödik évfordulónkat úgy ünnepeltük, hogy előadást hoztunk létre. Bemutatkoztak az újak a Felnövekvéstől való félelem című darabbal, köszöntöttek bennünket a velünk játszó profik egy-egy személyes produkcióval, és megidéztük a múltat azzal, hogy az öt év előadásainak részleteiből összefűztünk egy jelenetsort, fölmutatva minden lényeges színpadi történésünket. Sokat töprengtem, mit is lehet tenni, ha éveink száma a tízet is eléri. Tíz évet már nem lehet egyetlen előadásba sűríteni. A majd' kétszáz jESZ-es a meghívottakkal nem is fér el a mi stúdiószínházunkban.Katona Imre írja néhány oldallal később: a színház nem jelenhet meg másként, csak az itt és most valósága szerint.( ) Egy színház életében tíz év kimondhatatlanul sok idő. S egy diákszínházban korszakok sorozata. tVlegilletődik tehát az ember, amikor egy játszó társulat az időre tekint. Pedig a Janus Egyetemi Színház most azzal vet számot, hogy tíz valóságos évet tudhat a háta mögött. És tíz esztendőn át számtalan előadást. Megannyi tegnapit, ami volt, és holnapit, ami tüstént tegnapi lett Mit tehetünk hát, hogy számot vessünk tíz évünkkel? Megpróbálunk ebben az évadban tíz előadást megmutatni a nézőinknek. Nyolccal már elkészültünk, s színházunkban láthatók a produkciók: a Tartuffe, a Brecht, versek, dalok, az Én, Kassák Lajos, az ez a mi munkánk" - j.A.V.M., az Albérleti színjáték, A Nagy Romulus, az Arisztophanész madarai, és a Pisti a vérzivatarban. A hátralévő kettőt pedig tavasszal színpadra tesszük.De mi marad ezekből az előadásokból, s a régiekből? Hogyan feszíthető ki az itt és most valóságai Kitörhet-e a színház a pillanat szorításából? Rögzíthető-e valamicske mindabból, amit a színház tíz év alatt megélt?Nem tudom a választ.Mégis kísérletet teszünk ezzel a kötettel, hogy valamit megőrizzünk, ha mást nem, az emlékezetünket. Megszólalnak kritikusok, színháztörténészek, a JESZ alapítói, színészei, a fenntartók, a segítők, a nézők. Ők, akik részesei voltak ennek a tíz évnek. Ez a kötet nem számvetés, nem kritikai megítélés, hanem elfogult, szeretetteljes emlékezés. Mégis dokumentum, lenyomat, kísérlet, hogy áttörjük a színház számára fenntartott itt és most valóságát.