A hódmezővásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnázium és Szathmáry Kollégium évkönyve 2016-2022 [antikvár]

Bán Csaba' IGEI KÖSZÖNTŐ „Vessetek magatoknak igazságot, akkor hűséget arathattok! Törjetek fól új szántóföldet, mert ideje, hogy keressétek az URat, míg majd eljön, és hullatja rátok az igazság esőjét." (Hós 10,12) Kedves Olvasó! A 2022/23. tanév Országos Református Tanévnyitójának megrendezésére kaptunk lehetőséget, így augusztus 27-én, szombaton hozzánk sereglik a református iskolák képviselete, hogy együtt kezdjük el a tanévet. A hódmezővásárhelyi rendezés apropója az, hogy a következő tanévet jubileumi évnek szenteljük, hiszen háromszáz éve van folyamatos oktatás-nevelés Hódmezővásárhelyen, amelynek valószínűsíthető első képviselői az itt élő reformátusok voltak. A háromszáz év bátorít bennünket arra, hogy merjünk határozottan elrugaszkodni a hétköznapi megkötözöttségektől, és nagyobb távlatokban szemlélni közösségünk életét. Tulajdonképpen az elmúlt háromszáz év oktató-nevelő munkája, az abban eltöltött negyvenöt évnyi egyházi kényszerhallgatás kijelöl, vagy inkább serkent bennünket a távlatos gondolkodásra, a napi aktualitásokból való kilépésre. Az elmúlt háromszáz évet nemcsak történelemi szempontból lehet értékelni, hanem sokkal inkább a Szentírás vezetése alatt ítélhető meg, és szükséges is ezt megtennünk az ószövetségi igeszakasz, Hóseás próféta könyve alapján. Ez a szakasz egy úgynevezett ítéletes próféciából származik. A próféta Isten akaratának közvetítője, általában az egyén vagy a közösség hibáira hívja fel a figyelmet, és azokból következtetéseket, megállapításokat von le a jelenre és a jövendőre nézve. Ebben az igeszakaszban pedig a közösség élete kerül górcső alá, igy hasznos ezt magunkra, a mi közösségünkre is vonatkoztatni. A tricentenárium évében nem feltétlenül pozitív szemlélettel kell a történelemre tekinteni. Azaz nem minden szép és minden jó, amiben elődeink éltek, és a jelenben mi magunk is nem mindig mindent teszünk jól, hanem sokkal inkább a tényfeltárást kell előtérbe helyezni. A prófécia vigasztalás a jelenre és a jövendőre nézve. Mivel a próféta nem bíró, hanem Isten igéjének közvetítője, így mi magunk sem lehetünk bírák, legfőképpen nem elődjeinknek a bírája. Ha az eseményeket utólag értékeljük, sokkal könnyebben vonunk le következtetéseket és megállapításokat, így a múltba való tekintés elsősorban Isten kegyelmének, megtartó szeretetének és gondviselésének a felismerése, semmint elődjeink ellenőrzés nélküli kritikája. Egy prófécia szinte mindig megtörtént dolgokra vonatkozó ténymegállapításból indul ki, és a tényekből von le következtetéseket. A bizonyítékokat általában képekben fogalmazza meg. Valószínűleg ezt azért teszi, mert ezzel sokkal hatékonyabb, világosabb és érthetőbb felismerést ér el hallgatóiban. így van ez az ítéletes próféciában is, aminek folytatása végül majd kegyelembe fordul. Az ítéletes prófécia ezzel a képpel kezdődik: „Dús lombú szőlőtő Izráel, gyümölcsöt is bőven terem. Minél több gyümölcse lett, annál több oltárt épített; minél szebb 'Ötemplomi református lelkipásztor