A határ két oldalán [antikvár]

Előszó 1956 m^sztotta a soproni diákságot, a tanári kart, sőt egész Sopront Nemcsak az életsorsokat illetően, hanem földrajzilag is. Ki került a határ nyugati („szabad") oldalára, és ki a keleti („diktatióra alatti") oldalára? A most kövedcező visszaemlékezések, dokumentumok és egyéb, az emberi élet határköveire utaló nyomok mind egyeden kérdésre adnak választ vajon a határ melyik oldalára kerültem? S ha már oda kerültem, tudtam-e élni a sors, az 1956. november 4-én kezdődő sors által adott emberi és szakmai lehetőségeimmel? Az erre megírt válaszok kötetünk terjedelmét minden továbbinál kiterjedtebbé teszik. Ennek ellenére természetesen nem törekedhettünk a teljességre. Mégis azzal a szerkesztői megjegyzéssel bocsátjuk útjára, hogy célunk a minél árnyaltabb, a minél sokoldalúbb dokumentálás volt, s elnézést kériink, ha nem mdtunk mindenre kiterjedt választ adni. Amikor a soproni egyetem jelen jubileumi kötet írásait közreadja, nem tud és nem is akar mást, csak az emlékezést, az '56-ban és utána átélt, valóban sorsfordító idők tanúinak számvetését a szélesebb olvasóközönsé^l megismertetni. Az óhatatlanul szubjektív emlékezések számunkra mindenképpen a történelmi tények objektívvé válását, az események sorrendiségét adhatják, adják. Mindezt a kortársak gondolataival, érzelmi világával „fűszerezve". A tényleges történések ilyen tárgyalása egyfelől az olvasmányosságot segíti elő, másrészt pedig az utódoknak késztetést ad: a gyűjtemény segítségével valódi történelmi, a mdomány módszerével dolgozzák fel mindazt, ami Sopronban 1956 dicsőséges és kevésbé dicsőséges napjaiban történt A szerkesztők eme reménye túlmutat nemcsak a 60. évfordulón, hanem az említett határ „két oldalán" is. A gyűjteményes kötet összeáUitása nem sikerülhetett volna, ha nem kapunk segítséget az általunk fel nem lek kéziratok m^találásában Illyés Benjámin, Németh Kálmán és Rumpf János kortársak, a korabeli események résztvevői és tanúi nélkül A Kanadában élő visszaemlékezek írásai közléséhez a kéziratok java részének megküldéséért Rétfalvi Lászlót illesse a köszönet Néhány visszaemlékezést angol nyelvből számunkra Vörös Ákos fordított le. Köszönet érte! Az illusztrációk felkutatásáért, feldolgozásáért és közlésre alkalmas állapotba hozásáért Szemerey Tamásnénak, Sági Évának és ifj. Sarkady Sándornak tartozunk hálával. Az egyetemi főtitkára. Merényi Mária asszony munkánkat mindvégig figyelemmel kísérte és hasznos tanácsokkal látott el. A technikai összeállításért köszönet illeti a Selmed Társaság tagjait a gépelésben és a digitális változatok létirehozásában, név szerint Kalauz Fannit, Szabó Róbertet, Reményfy Zsigmondot, Soós Norbertet, Iski Richárdot, Fischer Ferencet, Kazal Mártont, Grédics Lászlót, Csar-nai Gergőt, Domokos Gábort, Gaál Sándort, Alexits Patrikot és Szabó Ádámot A kéziratok gondozásában Csécsei Ildikó, Horváth Tímea és Horváth Károly vok segítségünkre. Áldozatkész munkájukat köszönjük A szerkesztők