A hajdúsági tájvédelmi körzet [antikvár]

Valamennyiünket őszinte örömmel tölt el, hogy a Debrecentől északkeletre elterülő rendkívül változatos és kedvelt erdős pusztai TK-ről igen sok érdekes információt hozó kiadvány látott napvilágot. (Szándékkal használom az Erdőspusztai Tájvédelmi Körzet nevet, hiszen a hivatalos Hajdúsági TK név megtévesztő. Itt valójában a Hajdúság, Nyírség, sőt a déli részeken a bihari táj elemei keverednek.) Debrecen város mindig gondot fordított tágabb környezete természeti kincseinek megóvására. Talán erre az is késztette az itt élőket, hogy a természet látszólag szűkmarkúan bánt e tájjal a természeti javak elosztása során. R. Towson angol utazó, aki 1793-ban itt járt, csodálkozva mondja: "Azt sem fejthetem meg, mi bírhatta rá 30 000 embert, hogy olyan környéket válasszon magának lakhelyül, hol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs". Mégis ez a táj természetvédelmünk fontos mérföldköveit őrzi. Itt létesült hazánk első természetvédelmi területe a debreceni Nagyerdőn, első nemzeti parkunk a Hortobágyon. És igen sok debreceni vágya teljesült, amikor tájvédelmi körzetté nyilvánították a városhoz ÉK-ről szinte hozzásimuló erdős puszták legértékesebb foltjait.