A Gyöngyösi csárda [antikvár]

Bevezető Zsindelyezett a gyöngyösi csárda Rezgő pohár, víg muzsika járja, Jó bor mellett, cigány mellett, Betyárok közt énekelget Kocsmárosné kökényszemű lánya Ma már csak azok ismerik, akik Keszthely, Hévíz környékére elvetődnek, elmennek előtte, vagy figyelmüket felhívják erre az öreg épületre. A múlt században azonban, amikor még szerte az országban és a Dunántúlon is mindenütt szájról-szájra jártak a betyárokról szóló nóták, három megyében ismerték a nevét, többi társával együtt. A Biliege, az Ürgelik, a Kutyafark, a Kutyakaparó, a Sanyarú, a távolabbi Balaton-környékén pedig a gamászai, akarattyai, a tekeresi, az alsó- és felsődákai, a fűzfői, a geleméri — és itt a mi Gyöngyösi csárdáink — erdők szélén, utak mentén álló csárdák, az átutazóknak, kereskedőknek, meg a szegénylegényeknek voltak a pihenőhelyei. A legtöbb már eltűnt a múló idővel, helyüket is alig találni, de a csárdák emlékét megőrzi egy-egy híresebb betyár életéről szóló nóta. Veszprém megyében még áll az almádi (Torgyöpi) csárda, amelynek közepén húzódott a két megye, Veszprém és Zala határa a múlt században; Tapolca közelében a Szentgyörgyhegy aljában a ma présháznak hsznált Ürgelik csárda, ahol Sobri Jóska megismerte nagy szerelmét, Répa Rozit, és nem messze ide, szintén Tapolca közelében még láthatók a Biliege csárda romjai, ahol egykor Répa Rozi lakott, és ahol Sobri legtöbbet megfordult. Mindezek közül használatban ma már csak a Gyöngyösi csárda van, amelynek