A Diósgyőri Gimnázium évkönyve 2009-2010 [antikvár]

Lecturi salulem Lecturi salulem! Immár az újraindított évkönyvünk harmadik füzetét veheti kezébe a Tisztelt Olvasó. A három szám alapján bizonyára egyetértenek velem abban, hogy eredményes az iskolai élet megörökítéséért végzett fáradozásunk. A krónikánk kaleidoszkópjában összeálló színes iskolai élet eseményeit - a kirándulások élményteli napjait, az osztálybulikat, a vetélkedők izgalmas eseményeit, a diákos iskolai rendezvényeket - eddig is nyilvántartottuk. Ahogy évkönyvünkben most mindezt egybegyűjtve, egymás mellé helyezve, leírva látjuk, meggyőzőbben mondhatjuk, hogy tanítványaink tartalmas diákélet részesei, s nemcsak résztvevői, hanem alakítói is. Kirándulásaikon felkeresik nemcsak hazánk nevezetességeit, hanem eljutnak külföldre is. A különféle pályázatok révén értékes barátságokat kötnek európai és tengerentúli diákokkal. Kellemesen nyaralnak balatoni táborunkban. (Örvendetes lenne, ha minél többen élnének ezzel a különleges lehetőséggel!) Az előző évekhez hasonlóan az idén is többen külhoni - amerikai, német és japán - iskolákban folytathatták tanulmányaikat. Évkönyvünk több is, mint eseménykrónika, hiszen az élménybeszámolók visszaadják az események hangulatát, a riportok megőrzik a riportalanyok gondolatait, érzelmeit, s bemutatják a sikerekhez vezető, olykor göröngyös utat is. Itt, az évkönyv lapjain fennmarad a kirándulások íze, a Montserrat vagy a Békás-szoros felemelő élménye, a bükki túra jóleső fáradtsága, az erdélyi és a spanyol vendéglátók szívélyessége éppúgy, mint az apró bosszúságok. A diákszínpad sikeres előadásainak fergeteges hangulatát cikkek idézik fel mind a nézők, mind a szereplők oldaláról. Mindig örömmel adunk közre riportokat tanulmányi vagy sportversenyeken kiváló eredményeket elérő diákjainkról. Az idén junior Európa-bajnok párbajtőrözőnk vall arról, hogy miért vállalja a sikerekhez vezető kemény, olykor lemondást is kívánó munkát. S az igazán nagy események mellett az írások beszámolnak a hétköznapokról, egy - egy osztály életéről, a XXI. századi diákéletről is. Fontosnak tartom azt is, hogy az évkönyv tanárt és tanulót is az iskolai életben való tevékeny részvételre ösztönöz: az eseményeket megörökítő tizenöt-húsz tanuló tudatosan, olykor talán az évkönyv cikkét fogalmazva éli át az eseményeket. - Na, ez jól mutat majd az évkönyvben - gondolják, amikor akár fényképezőgéppel, akár emlékezetük filmszalagján megörökítenek egy eseményt. S bízom abban is, hogy az évkönyv gondolatébresztő írásai olvasóinkat is számvetésre késztetik, ők is mérlegre teszik az elmúlt éveket. A végzős osztályok idézetekben megfogalmazott üzenetei töprengésre késztetnek, egyetértő, vitázó válaszokra indítanak; és talán arra is, hogy mi is megfogalmazzuk véleményünket a világról, emberekről, emberi kapcsolatokról. A Tisztelt Olvasó is tudja, hogy ez a kaleidoszkóp életünk látványos részét csillantja fel. Mögötte látnunk kell a mindennapokat is, a több mint 190 dolgos hétköznapot A néha szürkének, néha taposómalomnak érzett tanítási órákat, a kemény gyakorlással eltöltött korrepetálásokat, a tanulmányi versenyekre, az érettségire felkészítő foglalkozásokat. Persze, ez a munka is hozzájárul valamiképpen a rendezvények, műsorok sikeréhez. Az írásokban körvonalazódik ugyan a tanulók és a tanárok sikerekben beérő következetes, eredményes munkája, de kétségtelen, évkönyveinkben csupán néhány cikk szól kifejezetten a munkás hétköznapokról, a tanításról. - Joggal merül föl tehát annak az igénye, hogy a jövőben ne csak számokban jelenítsük meg munkánk eredményeit. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom szíves figyelmükbe a 2009/2010-es évkönyvünk írásait! Péter Barnabás igazgató