A budapesti I. kerületi Petőfi Sándor Gimnázium évkönyve 1996-97 [antikvár]

Az élet iskolájaNémeth László, aki nemcsak egyik legnagyobb írónk, gondolkodónk, hanem pedagógusunk is, úgy vélte: az iskola az utolsó hely az életben, ahol még az érdemeseké az érdem, ahol a kiválóságot, a jó tanulást, a szorgalmat, a tisztességet természetesen, protekció nélkül jutalmazzák. Ahol, akárcsak a tornaszeren, a sportpályán, elvitathatatlan a nagyobb tudás, a felkészültség, ahol még érvényesül az igazságosság.Remélem, ma is így van. En is úgy emlékszem, a régi Werbőczy-Petőfiben -amely első éveinkben még zord, sötétszürke, három emeletes épület volt, ridegen fehérré meszelt folyosókkal, ahol, úgy hittük, Nyilas Misi-féle sors vár ránk, -tanáraink, komoly, tekintélyt sugárzó urak, később, egy-egy félmosollyal, pártfogó, bíztató, felnőtt barátainkká váltak, akik bensejükben inkább féltettek, mintsem büntettek bennünket Volt miért. Nemsokára felrobbant a világ, ránk omlott nemcsak a lakóház, hanem az iskolaépület is. Hónapokig hordtuk ki roncsait taligákon a Vérmezőre. Az ablakokon esztendőig nem volt üveg, üres kereteik közül könnyedén, vágányán lógtunk ki az ostrom utáni szabadosabb években, az utcára.1948 március idusán új nevet kapott a gimnázium. A forradalom századik évfordulóján ki másét, mint Petőfi Sándorét? Ünneplésre gyűltünk az épen maradt tornateremben, a bordásfalak között szorongva, a dobogón, torokköszörülve, hetedikesként, az avató beszédet mondtam. Fellengzős, pátoszos stílusban, körmondatokkal, ma jól megmosolyognátok érte 49 tavaszán másképp ért utol a sors keze: az érettség vizsga elnökeként villant ránk az országos hírű Öveges professzor tekintete. Csakhogy mi fizikában, matekban voltunk a leggyengébbek, tanáraink inkább aggódva, az újdonsült marxi szólamokra oktattak Jó képességű osztályunk érettségije így rekord-felsülés lett, együtt a többiével: ötösével járultunk a reverendát viselő elnök elé, aki hármasával-kettesével buktatta ki a csoportokból a gyöngébbeket A latin közmondás szerint, nyolc hosszú éven át, nem az iskolának, az életnek tanultunk?Akkor mi nem így éreztük, magoltuk, legtöbbször nem-szeretem módon a tantárgyakat, későbbi kedvenc olvasmányaink, íróink is csak kötelező olvasmányok" voltak.Évtizedek távolából azonban mindig büszkén vallom: ha valamit bármiből is tudok, megismertem, megszerettem, mind a Petőfiben tanultam meg. Éppen a kötöttség, a rend, a következetes és egymásra épülő oktatás, évek és szerteágazó ismeretek miatt.Arra emlékszem még, hogy - névadónkhoz méltóan - nagyon szabadok voltunk. Pénz és diszkó híján szórakoztatónk, tanítónk volt az egész budai természet, ha tehettük, a strandok, a Gellért, a Palatínus, a Sportuszoda zöld gyepén tanultunk, olvastunk, s persze, udvaroltunk.Nekünk a lányokért még a Szilágyi gimnázium tánciskolájába, vagy tanítás előtt a Krisztinái templom félhomályába kellett járnunk. E plátói rajongásból is lettek azért tartósabb szerelmek, itt7ott párválasztások.A másik szórakozásunk, - amit szívből ajánlhatok, bár kissé idejétmúltnak