A Börzsöny hegység őskori és középkori várai [antikvár]

A Börzsönyt, mely jelen tanulmányunk tárgya, Észak és Nyugat felől az Ipoly bal partja, Dél felől a Duna, Kelet felől maga a hegység pereme, Nógrád és Verőce között pedig a vasútvonal völgye határolja. Az utóbbi kivételével e terület földrajzilag jól körülhatárolt, zárt egységnek tekinthető. Korábban majdnem teljes egészében Hont vármegye része, jelenleg a nyugati nagyobb rész Pest megyéhez, a keleti Nógrád megyéhez tartozik. Az Ipoly bal partja Tésa körül egy rövid keskeny sávban a Csehszlovák Népköztársaság területe. A XVIII. század végén és a XIX. század első két harmadában írt több történeti munkában és újság- cikkben találunk régészeti vonatkozású adatokat, amelyek a Börzsöny hegység és az Ipoly völgye területére vonatkoznak. Ezek azonban csak szórványosak, esetlegesek, melyeknek forrását sem ismerjük. 1836-ban Ipolyságon (Sahy), Hont megye egykori székhelyén, Fehérváry Miklós és Gyürky Medárd kezdeményezésére társulat alakult történelmi adatok és régiségek gyűjtésére. Néhány év alatt sikerült létrehozni egy kis gyűjteményt, melyben többek között régészeti tárgyak is szerepeltek. Ez utóbbiakról semmi közelebbit nem ismerünk, csak Szobbal kapcsolatban említenek római szarkofágot és urnadarabokat. A társulat azonban rövid életűnek bizonyult, 1844-ben már feloszlott és gyűjteményét a Nemzeti Múzeumnak ajánlotta fel. 1847-ben a szobi Ipoly-parton vasútépítés közben egy kelta sírt tárt fel Érdy (Luczenbacher) János, Kubinyi Ferenc és Varsányi Ferenc. A leletet jóval később, 1861-ben Erdy közölte, ez a publikáció jelenti az első szakszerű feldolgozást területünkön.