A békési vásár [antikvár]

Részlet a könyvből: "A békési "magyarság néprajza" Nagyon érdekes olvasmányt tart most kezében az olvasó. A cím után leginkább azt gondolná, hogy néprajzi tanulmány. Csalódnia kell, mert egészen mást fog olvasni ennek a vaskos füzetnek lapjain. A kötet szerzője ezt írta az eredeti kézirat címe alá: "memoriter". Valóban akkor lennénk legpontosabbak, ha "emlékirat"-nak határoznánk meg a könyv műfaját. Kirner A. Bertalan gyermekkori élményeire támaszkodva alkotta meg munkáját. Nem tanulmány, nem szépirodalmi munka, hanem visszaemlékezés. A szerző régen elhalt vásározó kalapos fia. 1961-ben, amikor papírra vetett emlékeit, már a 79. évét taposta. Az írás tulajdonképpen egyetlen vásár bemutatás,a mégis az az érzésünk, hogy gyermekkorának sok vásári élményéből alkotta meg ennek a színes, érdekes eseménynek a képét. Olvasásába belemerülve, mint kisiskolás gyermek várjuk a nevezetes vásári napokat felvirradni. Nemcsak vendégeskedést, látványosságot, vásárfiát, hanem még három nap vakációt is jelent ez az esemény a békési kisdiáknak. Együtt barangoljuk be vele a békés ivásárt a szélső kocsiállások útvesztőjében megbújva jósolgató cigányasszonyoktól a forgós komédiásig. 10 krajcárral zsebünkben ácsorgunk a mézeskalácsos sátor előtt, majd figyeljük a kalapot vásárló parasztokat, nehogy valamelyik fizetség nélkül sétáljon el. Jó szeme, füle volt a gyermek Kirner Bertalannak, és jó emlékezete öreg korában. Olyan adatokat jegyzett fel a néprajztudomány számára, amelyek manapság már alig szerezhetők be. Ezért nyert díjat ez az emlékirat, mint pályamű, az 1961. évi Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázaton, és ezért került most kiadásra."