A "barázdákba írt történelem" folytatódik [antikvár]

Előszó 1989. június 2-án este a dombegyházi könyvtár klubtermében felette sokan gyűltek össze arra az író-olvasó találkozóra, melynek meghívottja a jelen kötet írója-szerkesztője volt. A beszélgetés igen hamar a helyi Petőfi Tsz első 25 évét bemutató, 1975-ben megjelent könyvre terelődött, amelyet annak idején ugyancsak az est vettdége állított össze. Valaki minden különösebb kertelés nélkül - akkor már csak két hét választott el bennünket Nagy Imre újratemetésétől -neki szegezte a kérdést a Barázdába írt történelem szerzőjének: vajon, most is ugyanúgy írná meg a tsz első negyedszázadát, mint másfél évtizeddel ezelőtt? Szerzőnk habozás nélkül válaszolt: ha adatszolgáltatói, a tsz-alapítók, tsz-tagok és vezetők ugyanúgy vallanának a miUtról, mint 1974-ben, akkor megint csak ugyanúgy. Ami pedig az írásos dokumeittumokat illeti: azok netn változnak meg, akármilyen világ következik is. Ez utóbbi azt is jelenthette, hogy a 15 évvel korábban vissza-emlékezők az időkkel együtt természetesett, szembeit a doku-meíitumokkal, megváltozhattak. Meg is változtak. Mindannyian megváltoztimk, jnert feltehetően 7iem gondolkodunk valarnenyiyi dologról ma olyanformán, mint 1974-75-beJt. Azóta iijabb 17-18 év telt el s a rendszerváltozással napirendre került a termelőszövetkezetek megújítása, átformálása, új alapokra helyezése is. Annak a csaknem három évvel ezelőtti író-olvasó találkozónak a fényében, az előbbiekben jelzett változások küszöbére érve parancsoló szükségszerűségnek érezte a termelőszövetkezet vezetése, hogy megszülessék a Barázdába írt törtéiielem folytatása is. Igen, teljessé kellett tenni annak a 42 esztendőnek a krónikáját, amelyet lehet utólag tévútnak minősíteni, de netn lehet meg nem történtnek tekinteni. Az utámmk következőknek is tartozimk annyival, hogy e történelmi sorsfordulóíi személyes vallomásainkkal, visszaemlékezéseinkkel, a felidézett időszakról szóló sajtótndósítások, jellemző és jellegzetes jegyzőkönyvi kivonatok csokorbagyüjtésével adjuk meg forrásértékű levonatát armak, ahogy az ország eme eléggé