50 év a stadionban [antikvár]

'-¦ ' , i. ír ELŐSZÓ Félévszázad. Vagy ha úgy tetszik, két emberöltő. Az ötvenedik születésnap egy ember életében olyan mérföldkő, amely alkalmas arra, hogy számvetést készítsen, kicsit elmerengjen a múlton, értékelje a jelent, ugyanakkor még tervezze a jövőt. Egy létesítmény életében ötven év kevesebbet jelent, de azok a nyíregyháziak, akik vannak olyan szerencsések, hogy az első kapavágástól napjainkig végigkísérhették a nyíregyházi Városi Stadion történelmét, jól tudják, honnan indult és hová jutott a megyeszékhely sportszerető lakosságának szentélye. Mert honnan is indultunk? Onnan, hogy az ötvenes években még a város szélének számító területen található homokdombok mellett megkezdődött egy építkezés, amelynek résztvevői aligha gondolták, hogy 2008 tavaszán már egy, a kor igényeinek megfelelő, modern stadionban látogathatják a rendezvényeket, és maguk is használhatják azt. És hol tartunk most? Ott, hogy az ötven éve épült lelátók korszerű tribünné alakultak át; hogy a salakos pálya helyett a futballistapalánták már műfüvön rúghatják a labdát; hogy tizenhat tenisz- és hat salakos focipálya szolgálja ki a két sportág szerelmeseit; hogy délutánonként sorba kell állniuk a fiataloknak az Extrém Sportpark előtt; hogy az atléták és ökölvívók edzéslehetőségei szinte hónapról hónapra javulnak; és hogy a jubileumra a fények is kigyulladtak a futballcsapat mérkőzésein. Mit hozhat a jövő? Az önkormányzat által elfogadott fejlesztési terv egy 21. századi létesítmény képét vetíti előre, és biztos vagyok abban, hogy a következő kerek születésnapon a városlakók ismét rácsodálkozhatnak majd a Sóstói úti gyöngyszem jelenleginél is mutatósabb képére. Csabai Lászlóné Csabai Lászlóné polgármester