1956 a debreceni cívis városban [antikvár]

DEBRECENI IFJÚSÁGOM Családi gyökereim anyai ágon Édesanyám, az erdélyi, Bihar megyében található Fekete-Körös vidéki, Köröstárkányból származott. Délkelet Biharban, a Belényesi medence hosszán, a Fekete-Körös mentén, Keleten a Nagy Bihar, délen a Béli hegyek vonulatai, északon a Királyerdő nyúlványai ölelik keblükre. E medencében részben lehetnek mintegy nyolcezren magyarok. Gyepüvédöknek telepítettek valaha ide őket. Szép lassan elszéledtek az örzötteink, egyszercsak azon vettük magunkat észre, hogy nyugatra Nagyváradig 60 km hosszan, délnek Déváig, 120 km hosszan, és keletnek Tordáig 185 km hosszan, északon pedig Csúcsáig 80 km hosszan nincsenek immár magunk félénk. A Felső völgyben maradtunk mind össze-vissza 6 anyaegyház: Belényes. Köröstárkány, Városfenes, Belényessonkolyos, Belényesújlak, és magyar Remete és két leány egy ház: Kisnyéger-falva és Körösjánosfal va. A középsövölgyben: Gyanta (valamikor) Egyházasgyanta vagy Magyar-Vég-Gyanta) és Tenke. A legnagyobb jóindulattal is megszámláltathatunk a két kezünk ujjain. Tengerben - görög-keleti tengerben - elszigetelten, de nyáj melegben. Magunk melegítjük leginkább egymást. Távolból nem sokan tekergetik a nyakukat felénk. Van bőven részünk itt, és elfelejtségben. kifelejtségben és mellőzésben. Szerencsénkre nincs időnk ezen évelődni. Mi mentőszolgálat vagyunk szórványban, örökös bevetettségben. Aki lelket, életet.